Hevesi Szemle 15. (1987)

1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)

maga kényszerű kifejezési formáján. Bevallom, — most utólag és hogy gon- dolkodom ezen —, még a Bűntudat írásánál sem vezetett úgynevezett ma­gasztos cél. Egy volt bennem, és nyilván minden íróban meg van ez, a fe­lelősség és a lelkiismeret. Láttam valamit a földön és erről beszámoltam. Hittel és becsülettel, — de mily jó, hogy illúziók nélkül... Különben ver­hetném a falba a fejemet... Febr. 23. 947. Bp. Mintha egyről ezután végleg elfeledkeznének erkölcsbíróink, vallásala- pitóink és prédikátoraink, mégpedig arról, hogy úgy, ahogy vagyunk, az egész emberiség, gyilkosak, gyújtogatok, rablók és emberevők leszármazot­tai vagyunk... Nem is kell olyan nagyon messzire visszamenni a történe­lem előtti időkig, hogy aki kívánja, bizonyítani tudja ezt! Miért hát ez a nagy felháborodás, ez az álnok szemforgatás, ez a kézdörzsölés, szűkölés és jajgatás? Mit várunk egy efféle nációtól, mint ami már eddig is bekövetke­zett? És ami még ezután majd — még, vastagabban! — következni fog. Már mint gyilkosságot, gyújtogatást, rombolást és emberevést... Valahol — el­vágva — a gének törvényes átöröklésének folytatódnia kell! Nyilvánvaló, hogy a fajok rendjében a fehér fajta a legfiatalabb. És az is nyilvánvaló, hogy a legnyomorultabb, — minth csak egy iszákos apa utol­só, degenerált sarja lenne akiben nemzedékek bűnei lerakódtak. Nos, ez a legfiatalabb és legdegeneráltabb fajta — törvényszerűen — korrumpálta a vénebbeket és öregebbeket. Magához ragadta a hatalmat — és a hatalom mindég korrumpál —, kisajátította és a többiekre erőszakolta a kultúrát és a civilizációt (saját magáét), és mint aki jól végezte dolgát, nyakára ült a világnak. Nehezen hihető, hogy így alakult volna a világunk, ha történetesen a sárgák, barnák vagy feketék özönlik el és birtokolják a hatalmat a világon. Aligha elképzelhető, hogy a feketék kiválasztották volna a társadalomból a természetet, a barnák a természetfölötti, mindenre kiterjedő és mindennél egybefolyó valláserkölcsöt és a sárgák a művészetet. A fehérek gépeket adtak a világnak, teleszórták a földet gyárakkal és villamoscentrálokkal, — rend­őröket állítottak az uccasarokra és gépesített hadsereggel tömték meg a leg­nagyobb épületeket, — ez volt az egész. Mint amikor egy olasz-zsidó gang kiterjeszti rémületes uralmát a megfélemlített város fölé! Az egészben csak egy a biztató .. . Népeknek, földrészeknek és tájaknak is meg van ifjú, férfi és öregkora, születése és halála .... Pár tucat év, vagy pár száz év és en­nek végeszakad. Kezdhetik a majmok megint elölről... Egy barátom meséli Komáromból, a „szűrő-táborból”, ahol orvosi szol­gálatot teljesít: „Boldog vagyok dacára annak, hogy börtönben élek. Ahol a szűrőtábor működik, az egy régi erőd, melyet több, mint 100 évvel ezelőtt építettek a lázadó magyarok ellen a császáriak. Magam is ebben az erődben lakom, egy kis lakban, lenn a föld alatt, kitört ablakú cellában. Mégis boldog vagyok. Természetesen, ami előttem és körülöttem végbemegy, — az kiáb­rándító, hánytató és utálatos. Éppen csak hogy ki nem herélik a nyugatról visszatoloncoltakat, visszavándorlókat, — egyszerűen elképzelhetetlen az a barbarizmus, ami különböző címeken itt végbemegy. A „nyomozók” termé­szetesen megzsírosodnak, megtollasodnak, majdnem mind házat, szőlőt vá­sárolt már magának. Én ebben nem veszek részt, természetesen. Csak röhö­gök hallatlan butaságukon... Mit hisznek, ezek az emberek? Hogy majd 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom