Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
a házakat.... Ugyan, kérem! Egy kis gyilkosságért, rágalmazásért és ítéletvégrehajtásért nem megyünk a szomszédba... Kinek kell a béke;, a kultúra, és a civilizáció? Nem vagyunk az őserdőben, uraim, elég legyen ebből az idejétmúlt ostobaságból! Orvlövészek vagyunk kéremvorvlövészek és partizánok, bombavetők és gyújtogatok, tolvajok és gyilkosok — természetesen mindezt nőneműben is értem —, egyszóval vége van a paradicsomi ősálla- pótnak! Ami eddig legalább hajlandóságban volt meg bennünk, annak végérvényesen befellegzett. Hát fel urak, orvlövészek és orvlövésznők, le az álarccal! így. eredeti pofával talán többre visszük! Hetek óta esik a hó, emberemlékezet óta nem volt ilyen hosszú és szigorú a tél, de nemcsak itt Magyarországon, de egész Európában. Anglia el van vágva nemcsak a külvilágtól de saját magától is, viharok dúlnak a partok mentén és többméteres hótömeg torlaszolja el az országutakat. Egyelőre még a telefon, rádió és posta működik. Kár! Ideális állapot lenne — más áron már úgysem elérhető — elvágva lenni a világtól. A jelek szerint, mint minden baljóslatú időben, történelmi fordulatok idején, a természet megjelenik és a pusztulás előtt álló emberiség segítségére siet. Talán ez a hó és ez a szokatlan tél megmenti lelkeinket. Ha testünk már úgyis elveszik .... Üj regényemen kotlok, melyet Élők és holtak címen kezdek írni majd a közeli napokban. Már előre is restelkedek, — hiába, nem nekem való, nem hozzám méltó ez a munka, egy ilyen „regény”. De ha már vállaltam, igyekszem a legjobban összeütni, valami olyat is belecsempészni, amiért ér- deimes az íróasztalhoz, kopogó gép elé ülni. Most kit érdekel egy ilyen V. Buren holland hajóskapitány élete és szerelmei? És különösen ma, amikor felfordulva, kifordult belekkel hányja le és szarja össze éppen magát a világ! Inkább az alvilágot írnám — a hármas kört Dante példája nyomán —, ez méltóbb kínlódás lenne, mint egy efféle könnyű regény-préda! Vagy még egy darabot is szívesebben írnék „Ebből egy szó sem igaz...” címen, — mindenesetre több közöm lenne hozzá, mint éhhez az olvasmányos, könnyű, szüreti hányadékhoz. Mit tudok kihozni belőle és mit tudok belévinni, — egyelőre ez érdekel. Meg az egészségem... Milyen szép lenne fenn élni a hegyen, írni az alvilágot és az Ebből egy szó sem igaz.. ,-at, egészségesnek lenni, Senecát és Lao-Tset olvasni, savanyú gyümölcsbort inni, fürdeni és szárítkozni a napon .,. No majd kérem, a túlvilágon ... Mit ér hát az író? Mire való ez a férfiatlan pletykálkodás, — mert hisz az egész irodalom nem egyéb pocsék pletykálkodásnál, — van egy férfiatlan, faramuci lény, aki piszkos szájára veszi a világ és az emberiség csúnya dolgait, kifecsegi a titkokat egy üres fejű, legyintő csőcselék kedvtelésére. Körülbelül így kezdem majd az Élők és holtak-at, legalábbis ez lesz a lényeg és a velő. De mert függetlenül a regénytől, valóban itt az ideje, hogy eldöntsük a kérdést, — miért ír az író? Talán csak nem azért, hogy javítsa az emberiséget, vagy hogy megváltsa a világot? Aligha hiszem, hogy — ha őszinte kíván lenni —, azt vallaná! Hagyjuk a nagy szavakat, hagyjuk az illúziókat! Ügy gondolom, az írás az író kifejezési formája, akár a juhászé a fütyörészés, a tücsöké a ciripelés, a kutyáé az ugatás! Aligha hiszem, hogy akár még Széchenyi előtt is lebegett volna egyéb cél — írás közben —, mint hogy kifejezze magát. Aligha forgatott volna fejében, — túlemelkedve saját 32
