Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)
NOÉMI (örömmel): Igazán? IGAZGATÓ: Azt persze nem ígérhetem, hogy külön lakást kap, az nem lenne méltányos, hisz nem garzonlakások, hanem két- és háromszobásak épülnek, a családosok vannak előnyben. De egyik kartársunk hajlandó megosztani magával a kiutalandó lakást, most várják a harmadik babát, így két szoba jár nekik, a harmadikat maga kapja. NOÉMI (megütközve): Albérlet? IGAZGATÓ: Dehogyis, kérem! Teljesen egyenjogú bérlő lesz, Bíróékkai nyilván nehézség nélkül megállapodnak a fürdőszoba-használatra vonatkozólag, a konyha pedig ugye nem érdekes, nem akar főzni magának . .. NOÉMI (kissé gúnyosan): Persze, onnan is eljárhatok a kantinba... csak épp egy kicsit messze van. És Bíróék örülnek ennek a perspektívának? IGAZGATÓ: Tanácsi határozat fogja kiutalni a lakást, nekik is, magának is. Én persze biztosítottam őket, hogy nincs okuk aggodalomra, mgga tud alkalmazkodni, és most, hogy ... izé . . . szóval, hogy nem fogad férfivendégeket, nem veszélyezteti a lakás higiéniáját. NOÉMI (felháborodva): És még miféle egyenjogúsági ígéreteket tett a nevemben az igazgató úr? IGAZGATÓ (csillapítóan): Csak nyugalom, nyugalom! Ne heveskedjünk. Meg kell mondanom magának, hogy féltem, hátha nem jön meg a tanács jóváhagyása, de Takács elvtárs korrektül viselkedett, csodáltam is. azok után, amiket maguk . . . amit maga művelt. NOÉMI (kihívóan): Miket műveltünk mi, illetve mit műveltem én? IGAZGATÓ: Már ne haragudjék, de ez kicsit erős volt: akkora botrányt csapni, berontani Takácsékhoz, fölidegesíteni azt a szegény asszonyt! NOÉMI: Én nem csaptam botrányt, de lépnem kellett Lajos érdekében. IGAZGATÓ: No de így, hátulról, árulkodni a feleségénél, nagyon csúnya dolog . . . Miért nem Takácshoz ment? NOÉMI: Igazgató úr pontosan tudja, hogy miért nem. IGAZGATÓ: Mondja kislány, nem túlságosan élénk a fantáziája? A tanács- titkár elvtárs ártatlanul elmegy magához beteglátogatóba, visz félkiló narancsot... NOÉMI: Már ne is haragudjék, igazgató úr, de a tanácstitkár elvtárs ártatlan szándékairól én többet tudok. Akkor már vagy két hete kujtorgott utánam, levélkéket dugdosott a küszöböm alá, ígérgette, hogy felkeres, fogadjam szívesen, nem bánom meg... Félkiló narancsra becsült, eny- nyiért akart megvásárolni! IGAZGATÓ: Semmi esetre se kellett volna beköpni a feleségének. Takácsné amúgyis olyan ideges, gyomorbeteg ... NOÉMI: De hisz mondtam már, hogy Lajos ügyében akartam tenni valamit. IGAZGATÓ: Kedves Noémi, hagyja már azt a Lajost. Nem érdemli meg, a feje fájjon miatta. NOÉMI (hevesen): Lajos tiszta ember, átlátszó, mint az üveg... és nekem igaz barátom. Az utolsó barátom volt az iskolában, Blanka néni után. IGAZGATÓ: Jó, jó, majd erről is beszélünk... De szeretném, ha belátná, mekkora hibát követett el Takácsékkal kapcsolatban. Takács nemhogy ellenezte, hanem direkt szorgalmazta a maga lakásügyének az elintézését. NOÉMI: (gyanakodva): Szorgalmazta? (hirtelen megvilágosodással). Szóval rálicitál a korábbi ajánlatára, azt hiszi, ha a félkiló narancsa nem volt elég, majd az a jó kis társbérlet a Bíróék pelenkái közt levesz a lábamról, ugyebár? ffokozódó hangerővel). És Bíróéknak persze a tanács- titkár elvtárs látogatásai ellen nem lenne kifogásuk, hisz a tanács10
