Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)
de örülhet az a lány, akit egyszer elvesz! Lajosnak a kisujja is többet ér, min az egész Takács elvtárs, meg az összes pereputtya! TAKÁCSNÉ (föláll): Hogy beszél az uramról? Takarodjék innen! NOÉMI (föláll): Megyek is, mert látom, hogy tévedtem: azt hittem, van szíve! (Az ajtó felé indul) És most azt is megmondom, hogy miért nem az urát kerestem föl, pedig nem akartam beszélni róla, meg akartam kímélni ettől. A drága jó Takács elvtárs ki akart ruccani hozzám egy egy kis házasságtörésre, még szerencse, hogy nem voltam egyedül, amikor beállított! Azért annyira pipa Lajosra, Lajos nemcsak Blanka miatt rendezte neki a botrányt, hanem miattam is! Ezért kellett Máté Lajost krónikus részegeskedés címén kirúgni az állásából! Az utolsó szavakat az ajtóból kiáltja ,Noémi, (.Takácsné elképedve, szótlanul hallgatja: Noémi elrohan, nyitva (hagyja az ajtót, Takácsné /lassan odamegy, becsukja, azután lassú léptekkel visszamegy j az asztalhoz, leül a karosszékébe és' kezébe temeti arcát. Függöny le. HATODIK KÉP Szín: az igazgatói iroda, egy héttel később. Az Igazgató szokása ezerint íróasztalánál ül, e percben teszi le a telefonkagylót. Az ablakon át behallatszik az udvarról a diákok éneke: ,,Zeng jen a dalunk, pajtás, Fákon újul a hajtás, Fogadjuk a .tavaszt /dallal. Itt van május elseje. Énekszó és tánc fcö- szöntse ...” Az Igazgató csönget, belép a Takarítónő. IGAZGATÓ: Mária, kérem, ha kicsöngetnek, küldje be hozzám Varsándy tanárnőt. MÁRIA: Igenis, igazgató úr. Az Igazgató fölkel, föl-alá jár, rágyújt, könyvespolcához megy, belelapoz egy könyvbe, a szekrény ajtajára tűzött tanrendet Inézi; szemmel láthatólag türelmetlen. Végre megszólal a csengő, az udvarban elhallgat az ének, a tízperc zsibongása váltja fel. Néhány pillanat múlva kopogás az \ajtón, Noémi lép be. NOÉMI: Igazgató úr hivatott. IGAZGATÓ: Igen, hogyne. Tessék foglaljon helyet. Ugye most lyukas órája lesz? NOÉMI: Igen. Noémi leül az egyik karosszékbe, az Igazgató a másikba. Cigarettával kínálja. NOÉMI: Köszönöm, nem dohányzom. IGAZGATÓ (óvatosan kerülgeti témáját, fesztelen légkört akar teremteni) Örülök, hogy ilyen szépen rendbejött az egészsége, nem léptek föl szövődmények. NOÉMI (várakozón néz rá)' IGAZGATÓ: Be kell ismernünk, hogy tűrhetetlenek a lakáskörülményei. Elhatároztuk, hogy teszünk valamit az érdekében. A szakszervezet — hm (krákog) már eddig is próbálkozott, de féltünk, hogy azt ne mondják illetékes helyen: minden szentnek maga felé hajlik a keze, a titkár a saját érdekeit nézi. NOÉMI (kifakad): Nem lehetne mellőzni az ilyen megjegyzéseket? IGAZGATÓ (megértőén): Persze, persze... Szóval, az épülő újtelepen előre láthatólag nekünk, pedagógusoknak is kiutalnak három lakást. így természetesen a maga lakásproblémájának a megoldására is sor kerül. 9
