Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Agria játékok '87
AGRIA JÁTÉKOK ’87 Hitet, költészetet, harmóniát — és szakmai igényességet Első ízben fogalmazódott meg az igény arra, hogy a maga összetettségében, formai és tartalmi okait is elemezve — ha csak futólag is — vizsgálódjunk egy folyamat részeit és egészét érintően az új színházalapítás nyári évadjának az eseményeiről, Minden bizonnyal lesznek tanulságai a téli idényre vonatkozóan is, hiszen nincs alapvető különbség, szándékában semmi esetre sem a nyári, szabadtéri vagy a téli, kőszínházbeli produkciók között. Az opera Az egri nyár azzal kezdődött, hogy Szinetár Miklós, Kossuth-díjas, érdemes, kiváló művész rendezésében megjelent a Líceum szabadtéri színpadán Rossini világa, s mindaz, amit A sevillai borbély, ez a kétfelvonásos vígság hozhatott a mél- tóságosan barokk iskolaépület falai közé. Bizonyára Esterházy Károly, az egykori egri püspök, a barokk-copf stílusú remeklés mecénása sem ütközött volna meg, ha látta volna, mit ironizálnak a vígopera hősei, hogyan keverik a pénzt a szerelemmel, ki és miért is akar túljárni a másik eszén. Szinetár úgy irányította-for- galmazta a címszereplőt, hogy kitessék: ez a minden lében kanál nemcsak a pénz okából markol hevesen a levegőbe, de ujjai ráközelítenek Rosinára is, aki ebben a játékban a ravaszok között ravasz. Számításai ugyan beválnak, de a sokféle rókalelkűség miatt igencsak törékenynek hihetjük szerencséjét. Erényét az irányított erők jó együtthatása mozgatja a boldog! beteljesülésig. A harsogóan életvidám Figaro és a kíméletlenül szókimondó Basilio mellett így válhatik sokszínű figurává Bartolo, az orvos, akit tulajdonképpen mindenkinek végig kell taposnia. Gyáva ő és gyávasága oka is, mozgatója is az eseményeknek. Kár, hogy a rendezői felfogást, vagy talán az egész operát, nem igazolta vissza tömör lelkesedés. Az egri közönség nem méltányolta kellőképpen a Miskolci Szimfonikus Zenekar és elsősorban a karmester. Kovács László teljesítményét. Bizarr ötlettől indíttatva, a rendező kivezényelte a színpad előtti térből a nagy létszámú együttest, s bár a karmestert is, a zenekart is bevonta rövid jelenetek erejéig a játékba, a szólisták, a karmester és a muzsikusok olykor nehezen együtt tartható háromszöget alkottak. Begányi Ferenc, Csonka Zsuzsa, Csurja Tamás, Szüle Tamás, Fülöp Attila otthonosan mozogtak-énekeltek a három részre osztott színpadon Fehér Miklós érdemes művész díszletei között, Szekulesz Judit jelmezeiben. Ez az opera az első fecske Egerben, reméljük, nem kedvetlenedett el a színház a teljes közönségsiker elmaradása miatt: gondoskodik arról, hogy az opera, mint műfaj, meghonosodjék Egerben. A prózai színház Kronológiai sorrendben is Tamási Áron háromfelvonásos székely népi játékát kell az élre tennünk e beszámolóban is. Mintha a színház igazgatója, Gáli László ennek a Tamási-darabnak a megrendezésével összegezni akarta volna törekvéseit, elképzeléseit; meghatározni azt a cselekvési programot, amely munkáját — már e kezdeti szakában is — bemérhetővé, igazolhatóvá, érzékelhetővé teszi. Tamási Áron darabjának keltezése 1933. Ekkor írja. Majd átdolgozza. Hogy aztán végül ás a vándorlás-átdolgozás, majd megint színre kerülés után, kialakuljon az a nézet, miszerint mégiscsak legjobb az eredetit játszani. Az első gondolat a legjobb — az író esetében isi Sokan nevezik ezt a darabot szürrealistának azért is, mert csodás elemek pattannak ki itt-ott az esemény szövetéből, megnyújtva néha a fényeket és az árnyakat. Meggyújtva olykor a világító szálakat is, amik csak a lélek mélyén tudnak igazán formássá terebélyesedni. Költészet van itt jelen, olyan ízes nyelvi ágyazatban, hogy a néző tényleg várja, nem is egyszer, hogy ezek 62
