Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Agria játékok '87

a hősök elröppenjenek. Utat is mutat az író ilyen irányba, a boszorkányokkal és más elemekkel. De ez a népi játék nem igazán és nem is elsősorban a szerelem dicsérete, a nemes érzelem mindenhatóságának székéig ésszel megírt himnusza. Itt a védtelen szerelmeseket dúvadak veszik közül. Bakk Lukács és Préda Máté, a vénlegények, akik nemcsak azért tartanak össze, mert a vénlányságukat utáló Eszternek és Reginának házasságot ígértek, hanem úgy is, hogy elhiszik magukról: nekik a faluban mindent lehet, inni, hatalmaskodni, hitegetni, és ha a dúvadérdek így kívánja — ölni is. Ha valaki, akkor Tamási igencsak ismerheti ennek az „akaratos népségnek”, a székelységnek színét, visszáját, amikor Lukács és Máté mellé a női ruhát viselő dúvadakat, az önzés nőnemű, ám semmivel nem kedvesebb alakzatait megmintázta. Képmutatás dolgában nem maradnak el a vénlányságok a vénlegénységek mellől. Ha el kell veszejteni vagy meg kell szerezni valakit vagy valamit, nem restek elmerészkedni a végsőkig. Ennek a játéknak kegyetlen tartalmid ia van, elröppenő kicsengése nem vigasztal meg jobban, mint a görög tragédiák deus ex machiná-ja: így történt, a fegyvernek el kellett sülnie, mert ha a szerelmi zsarolás nem sikerült, ha a kútba veszejtés még egy csodálatos csavarin- tással meg is lepheti a tetteseket, de a teljes felvonulás a dúvadaknak — imigyen, négyen — már csak a csillagos égbolthoz nyit fellebbezési lehetőséget. És a zenéhez a magasztos látvánnyal, a íeldicsőítéssel együtt, amit a zsarnoki valóság ellenszereként kimódolt a furfangos író.

Gáli annak ellenére véigigjátszatja az egész drámát akkurátusán mozgó és jól jellemzett hőseivel, hogy végül is szorongásainkra, a darab nyomán keletkezett riadásainkra nem kapunk megnyugtató választ. Nem is volt ilyen szándéka. A rendező zenében, táncban, mozgásban, a szavak-mondatok hangsúlyaiban rejtette el azt a hitét, hogy a szerelem akkor is élve marad, ha a szerelmeseket megölik. Mert ugyan mit ért el a kettős gyilkossággal Lukács és Máté? Maradhatnak-e most már erkölcsükben a kimarjult, bőrig megkopasztva boldogok, akik a boldogságot akarták meglopni, vagy inkább ellopni egymástól? Idilli, álomi-e az a világ, amit Tamási feltérképez? Tánc és zene, szó és dallam feledteti-e az önzésnek azt a gonoszságát, amelyet három szakaszban is harcba bocsát a darab megálmodója? Gáli rendezői töprengései kutatják a történés erkölcsi rugóit. Nekünk, mai nézőknek, éppen ezekrd az erkölcsi erőterekre kellene jobban odafigyelnünk, amikor -érteni akarjuk a Tündöklő Jeromos, a Vitéz lélek, a Csalóka szivárvány, a Hullámzó vőlegény szerzőjét. Gáli játékmesteri fogásai árulják el inkább azt, amiről sokszor megfeledkezünk: minden hadba induló jellemet saját anyagából kell felépítenie ahhoz, hogy a játék hitele csorbát ne szenvedjen. A gesztus nem maradhat tétlen, nem késhet, amikor a szó és az indulat az arcon és (egyebütt elő van rajzolva. Zene nem szólhat mást, mint a hirtelen támadt tettet. Az eredmény felől nézve: aki mindenre el van szánva, az ne léphessen vissza. Így kapott kitűnő lehetőséget Kóti Árpád Jászai-díjas érdemes művész, Csendes László, Szemes Mari Kossuth- d-íjas (kiváló művész és Agárdy Ilona. A többiek, Berek Kati az anyaszerepben, Csonka Ibolya és Lippai László szerelmespárja, kárhozatra ítélt ellenerőt alakítottak nagy meggyőző erővel; a költészet nagyobb dicsőségére.

Gáli László másik rendezése csak részben más természetű, mint az Énekesmadár. A Tom Sawyer, mint detektív Zahora Mária színpadi munkája, Mark Twain nyomán játék zenével, kis- és nagykamaszoknak, három részben. A háromórás színpadi mese a debreceni Csokonai Színház és a Magyar Televízió együttműködési szándékából származik. Kétségtelenül nemes elhatározás a tizenéveseknek olyan darabot játszani, ahol ők a főhősök, ahol minden úgy alakul — ha nem is mindvégig —, ahogyan azt a kamaszképzelet kimódolja. A fantázia röptetése, a zenével eggyészőtt, derűs játék mindaddig csaknem hibátlan, amíg a Tom és Hűek által összehozott-csomózott mondatok, ötletek együtt haladnak az eseményekkel. A végén ugyan történik igazságtevés, de ezt a bírósági eljárást valódibbá is lehetett volna forgatni. Mark Twain epikája mindenben nem adhatott fogódzót a játék írójának. (Kíváncsian várjuk, milyen hatást ér majd el a tévés átalakításban ez a színpadi mű!) Gáli Lászlót itt azért kell dicsérnünk, mert a szereposztásban pontosan azokat az erőket vonulatatta fel, akik ezt a kamaszoknak szóló romantikát el tudták hitetni. Lipcsei Tibor és Vízi György nem akarnak többnek, nagyobbnak látszani, mint tizenéveseknek, akik hisznek vállalkozásuk sikerében. Akik ugyan hébrencsek, megszédülnek a kétezer dollár lehetőségétől. A vagyonnak az elképzelése, a kaland ötleteinek ez a veszélytudattól mentes „felhordása”, a lendület, ahogyan egymást túllicitálják, amit mi zen-én innen és zenén túl ritkán emelünk kellő magasságba. Az emberi jóság és gonoszság, az a bizonyos fekete-fehér ellentétpár uralkodik itt is, noha lenne alkalom a lélek mélyebb régióiba is beleásni. Ha a darab szerzője erről gondoskodna.

63