Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Gábor László: Az egri színészek
Két felsőfokú oktatási intézménybe adtam be a jelentkezésemet, az egyiket az egri tanárképző főiskola földrajz—testnevelés szakára, a másikat pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Mindkét helyen elfogadták a jelentkezésemet, s választanom kellett. Így lettem színész. Herényi Imre és Huszti Péter osztályfőnököm vezetésével ismerkedtem meg a hivatás szépségeivel. 1980-ban kaptam diplomát majd Debrecenbe szerződtem, ahová Gáli László igazgató úr hívott. A Csokonai Színháznál két, tapasztalatokban gazdag évet töltöttem, majd a budapesti Radnóti Miklós Színpadra szerződtem. Itt öt esztendeig dolgoztam. Most az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződtem, azért, mert itt ismét Gáli László igazgató úr vezeti a társulatot. Sziki Károly Tiszaföldváron születtem, 1954-ben. Az általános és középiskola elvégzése után, 1975-ben, jelentkeztem a Könnyűipari Műszaki Főiskolára. Friss üzemmérnöki diplomával a zsebemben, felvételiztem a színművészeti főiskolára. Sikerrel járt elhatározásom: „belépési engedélyt” kaptam a mesterség tanulmányozására. Gyötrelmes négy év után ezt írták a diplomámba: színművész. Ekkor indulhattam el valójában a hivatás alapjainak az elsajátítására. Gáli Lászlóhoz szerződtem, Debrecenbe. Döntésem jónak bizonyult. Sok kitűnő szereppel, s számos főszereppel eredményesen töltöttem ott hét évet. Ha a teljesség igényével akarnám felsorolni az elmúlt időszak huszonhárom lehetőségét, amelyet ott kaptam, unalmas közlésnek tűnne, nézőnek és olvasónak. Ök elsősorban a produktumokra és nem a szólamokra kíváncsiak. Néhányat azért a fontosabbak közül megemlítek: ß Lear király Bolondja, A Karamazov testvérek ßzmergyakovja,, A végzetes szerelem játékainak Brigellája, Az ügynök halálának Biffje és a Hamlet címszerepe. A színházzal párhuzamosan nagyon sok időt fordítok a pódiumra, az előadóművészetre is. Hiszem és vallom, hogy a legaktuálisabb kérdésekről kell beszélni — folyamatosan. S ez a pódiumról gyorsabban és pontosabban valósítható meg. Előadóestjeim nagy része a mai magyar — a határon belüli és kívüli — líra üzenetét foglalja magába. Természetesen a szórakozni vágyó emberek igényének kielégítését sem tartom alantasnak, különösen, ha az értékes irodalom alapján történik. Színészi pályám második állomása Eger. Nagy hittel és energiával akarunk itt a városnak — egyben Heves megyének — egy jó színvonalú színházat létrehozni. Most úgy érezzük, nagyon sokan így gondolkodnak ez ügyben a megyében. Jó ezt hinni! Csak most már az akarást tettekre kell váltani, így próbálni meg bizonyítani egymásnak. Tunyogi Péter ösztönösen választottam a színészi pályát, valamikor tizenhárom-tizennégy éves koromban. Nagyon erős közlési vágy hajtott. Szerepeltem iskolai, majd városi amatőr színpadokon. Érettségi után fölvettek a színművészeti iskolára. Simon Zsuzsa és Szabó Gyula osztályában végeztem, kemény mégy év után. Nem sok nosztalgia maradt bennem. A szakmai alapismeretek mellett a legfontosabb az volt, hogy szembesítettek önmagámmal. A negyedik év után Gáli László bizalmat szavazott nekem és szerződtetett Debrecenbe — ez szárnyakat adott. A társulat szeretete, s az első évad gyönyörű szerepeinek sora és végül a szerencse segített abban, hogy magamra találjak. Három tartalmas és szép évet töltöttem itt: sokat dolgoztam. Kis karakterszerepektől a musical-főszerepekig, változatos feladatokat oldhattam meg. Talán megbocsátják, ha nem kezdek hosszú fölsorolásba. Ügy érzem, a színház a jelen művészete, az összes többi a „színészmúzeum” tárgykörébe sorolható. Elsősorban az érdekel, milyen szerepek várnak Egerben. Amikor Gáli László újra hívott, gondolkodás nélkül jöttem. Szeretem a várost, mindig vonzódtam hozzá: levegője, környezete és történelme miatt. Nagy megtiszteltetés, hogy egy új színház alapító tagjai közé tartozom. Mindent megteszek, hogy megfeleljek ennek a felelősségteljes feladatnak. összeállította: Gábor László 61
