Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Gábor László: Az egri színészek
Denevér Adélja^, a Mosoly országa Mije után, Gogol Revizorában a polgármester lányát, a Csodaszarvasban pedig a Dada alakját. Tavaly Debrecenben Tótnét formáltam meg Örkény darabjában. Ám, a mi pályánkon nem a múlt, hanem a jeleni és a jövő a fonitos. Nagy izgalommal várom tehát eljövendő szerepeimet, és a találkozást a közismerten színházszerető egri közönséggel. Román Judit Budapesten születtem, 1964-ben. Apám matematikus, anyám tanítónő. Két kisebb testvérem van. A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségiztem, irodalmi-drámai osztályban. Sokat jártunk színházba — főleg az Ódry Színpadra — és mi is csináltunk darabokat. Én mégis leginkább a biológiát és a pszichológiát kedveltem. Végül, hirtelen elhatározással, jelentkeztem a színművészeti főiskolára, ahová elsőre felvettek Horvai István és Kapás Dezső osztályába. Nagyon sokat foglalkoztak velünk, és mivel kevesen voltunk, rengeteget dolgozhattunk, tanulhattunk. Sok szerepben kipróbálhattam magam. Kedvencem volt a Zabhegyező Phoebe-je, Rosalinda az Ahogy tetszikből és Szonja a Ványa bácsiból. Nagyon szerettem zenés vizsgánkat, a Godspellt is. Egerben szeretnék sokat dolgozni, kivenni a részem az új társulat munkájából. Solymosi Tibor Első évadom a debreceni Csokonai Színházban töltöttem, első szerepem a vám- igazgató Müller volt, Szabó Magda A macskák szerdája című darabjában. Ezt az egri közönség is láthatta. Huszonkilenc éves vagyok, röviden illik tehát e pár évem lefolyásáról számot adnom. Gyermekkorom óta kondás, kéményseprő, könyvtáros vagy tanár szerettem volna lenni. Érettségi után nyomdásztanuló, képesítés nélküli nevelő, könyvesbolti eladó, majd benzinkutas lettem. A színészmesterség alapjait a debreceni Alföldi Ifjúsági Színpadnál, Thuróczy Györgytől, a Nemzeti Színház stúdiójában Bodnár Sándortól, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán pedig Szinetár Miklóstól tanultaim, s azóta is tanulom kollégáimtól. Szeretném, ha ugyanolyan szeretettel fogadná a közönség előadásainkat, amilyen szeretettel várjuk őket a Gárdonyi Géza Színházba. Szász Andrea Hatvani születésű vagyok, 1967-ben láttam meg a napvilágot. Kilencéves koromban a szüleimmel az Alföldre, Hajdúszoboszlóra költöztünk. Külön öröm, hogy visszakerülhetek arra a vidékre, ahol olyan jókat lehetett szánkózni a dombokon, hegyeken. Mivel a síkságon hegyet mászni nem lehetett — szorgalmasan jártam az iskolába. Gimnazista koromban kerültem közelebb — amatőr szinten — a színházhoz, mikor a debreceni Unió Mozgásszín tagja lettem. Abban biztos voltam, hogy érettségi után színházban szeretnék dolgozni, de hogy éppen tánckarban, azt gondolni sem mertem. Aztán mégis így lett. Miután nem sikerült a felvételim a színművészeti főiskolára, a debreceni Csokonai Színházban kezdtem dolgozni. Nagyon, sok szépet és jót kaptam itt. meg- sjerettem a táncot. Mégis, úgy éreztem, ki kell próbálnom, hogy prózai szereplőként mire vagyok képes. Boldog vagyok, hogy erre lehetőséget egy egészen új társulatnál kaptam, ahová ugyan szorongva, de telve bizalommal és munkakedvvel megyek. Szatmári György Budapesten születtem, 1957-ben. Édesapám malomigazgató volt, 1971-ben elhunyt, nagykorúságomig édesanyám nevelt. Jelenleg már nyugdíjas, korábban a Magyar Rádiónál dolgozott, mint ellenőr. Az általános iskoláimat Budapesten fejeztem be, majd Székesfehérvárra jártam, mezőgazdasági szakközépiskolába. Két esztendeig tanultam itt, majd tanulmányaimat a budapesti Körösi Csorna Sándor Gimnáziumban folytattam, ahol 1976- ban tettem érettségi vizsgát. 60
