Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Kovács János: Esztétikai nevelés - élő színházzal

A korszerű nevelés és az esztétikum mindig egymásra talált. Az esztétikum felismerése, megbecsülése, megóvása érdekében a mindennapi valóságot és a művészetet kell segítségül hívnia. A nevelés felkészítés a valóság és a művészet igazi átélésére, a művészi visszatükröződés élménnyé formálására. Igazi esztétikai értékek gyakori átélését kell fölkínálnunk ahhoz, hogy a tanítvány az esztétikum iránt fogékonnyá váljon. Arra kell törekedni, hogy egyre többet érezzenek át, értsenek meg a művészi alkotásokban rejlő tartalmakból. Fogadják be a művészi formák hatásait, „találjon visszhangra a lélekben a méltóság harangjainak zúgása”.

Hogy mindezt elérhessük, számolni kell az esztétikum néhány fontos vonásával; így azzal, hogy az esztétikai szféra minden elemének közös nevezője az élményszerűség. Kisebb túlzással meg is fordíthatjuk: minden élményben van valami az esztétikai szférából. Mindegy, hogy a természet produktumait vagy a környezet történéseit, a közösség megnyilvánulásait tekintjük, az átélt élménynek esztétikai tartalma is van.

Az esztétikai nevelés (tudatformálás) azonban hangsúlyozottan művészeti nevelés; művek által, művek közegében — a valódi művészet egyre teljesedő befogadásával.

Társadalmi érdek, mindennapi feladat, hogy a fejlődő személyiségeket — objektíve értékes műalkotásokkal megismertetve, a mű erkölcsi-esztétikai hatásának érvényesülését — művészeti élményekkel gazdagítsuk.

Csak megerősíti a fenti megállapításokat Poszler György azon megfogalmazása, hogy „A művészet hatása az az élmény, amit a művészet nyújtani tud”.

Így a művészet a személyiség oldaláról hatások rendszerének, sajátos hatáskomplexumnak fogható fel.

Valamely hatások összességének, amely folytonos jelenlétével állandóan kínálja magát a személyiség számára. Optimális objektív és szubjektív viszonyok között a személyiség él a felkínált lehetőséggel. Kitárja önmagát, engedi, sőt segíti, hogy az esztétikumot hordozó jelenség, hang vagy látvány eluralkodjék érzékletein, átjárja egész lényét. S mindaz, amit ily módon átélt, későbbre is nyomot hagy, érezhetően jelen van további hasonló jelenségeknél. A valódi értékes élmény lassanként befolyásolja gondolatait, ítéleteit a világról, önmagáról, a társakról, az emberekről.

Hozzá kell tennünk, hogy az esztétikai élmény nemcsak utóéletében, de keletkezésében is a legáltalánosabban felfogott „gyakorlat” része; térben és időben meghatározható, a gondolkodás az ismeretekhez vagy a tapasztalathoz kapcsolhatja.

Az esztétikai élmény lényegének megragadása legkönnyebb a befogadó személyiségére irányuló hatás elemzésével. A személyiség tartalmának változása, a jellemen vagy akaraton áttörő, katartikus hatás lehet az élmény eredménye.

Az esztétikai élmény pedig esztétikus hatás következménye; spontán működő jelenségek vagy emberi szubjektum által megálmodott, majd megvalósított műalkotás mozgósító ereje.

Az élmény előtti ÉN-t illető szemrehányás és az élmény utáni ÉN előmozdítása annyira felrázzák a befogadó szubjektumát, hogy ennek következtében új minőségek, új szenvedélyek más tartalmat kaphatnak, más, új irányt nyerhetnek. Szerdahelyi István szerint ily módon „erényes készségek lelki alapjaivá válnak”.

Ebben a folyamatban megkülönböztetett momentum, több más folyamatot is egybefogó mechanizmus a katarzis. Katartikus hatás nélkül elképzel44