Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)
BLANKA (szavába vág): Ne emészd magad, Noémi. Tényleg túl sokat vagy egyedül. Nem jó neked Lajossal? NOÉMI (folytatja): A költő szerelmes volt belém, de én a filozófust szerettem. Mást vett el. Elmentem hozzájuk az esküvőjük napján, és megkérdeztem, miért házasodnak össze, hisz nem szeretik egymást, és engem boldogtalanná tesznek. BLANKA: Túlságosan tiszta vagy, az ilyet nehezen bírják az emberek. NOÉMI: Nem vagyok tiszta. A filozófus a szeretőm volt és Lajossal nem azért nem fekszem le, mert az erkölcseimet féltem, inkább gyávaságból. Rohadt dolog szerelem nélkül szeretkezni. Nem nekem való. BLANKA: Lajos jó ember. Az igazgatónk utasította, hogy beszéljen le a templomba járásról. Figyelmeztetett, hogy Takács nyugdíj áztatni akar. NOÉMI: (felül az ágyban): Micsoda? Téged nyugdíjaztatni? Hisz még csak most voltál ötven éves! Micsoda disznóság! BLANKA: Sajnálnám otthagyni az iskolát. (Más hangon.) De neked el kellene költöznöd innen, nem lakhatsz ilyen körülmények között! Zörgetnek az ajtón. NOÉMI: Kit hozhat ide az ördög? BLANKA: Kinyissam? NOÉMI: Lehet, de maradj itt, nagyon kérlek. Blanka az ajtóhoz megy, kinyitja: Takács elvtárs lép be. Blanka láttán zavarba jön. Kezében papírcsomag. TAKÁCS ELVTÁRS: (Két lépést tesz előre, majd az asztal felé indul). Bocsánat, de hallottam, hogy beteg, azért jöttem. Hoztam egy kis narancsot. (Leteszi a papírzacskót az asztalra.) BLANKA (Fölkel, átül Noémi ágyára, hellyel kínálja Takácsot, a hokedlin.) Tessék leülni, Takács úr. NOÉMI (Takácshoz.): Köszönöm a kedvességét, de mint láthatja, nincs szükségem betegápolóra. Blanka néni gondomat viseli. TAKÁCS ELVTÁRS (Mintha csak most venné észre Blankát.): A kedves kolléganője? NOÉMI: Ne játssza már meg magát, Takács elvtárs. Hogyne ismerné Blanka nénit, hisz folyton kémkedik utána! BLANKA (Szemrehányóan.): Noémi, miket beszélsz? Lázas vagy! TÁKÁCS ELVTÁRS (Kényszeredetten nevet): Varsándy kartársnő tréfás kedvében van, úgy látom. (Szemügyre veszi a hokedlit, mielőtt leülne rá, körülnéz). Levehetem a kabátomat? NOÉMI: Ha meg akar fázni, csak tessék. TAKÁCS ELVTÁRS: Hát igen, hideg márciusunk van. BLANKA: Képzelheti, milyen hideg volt itt decemberben! Hisz nincs kályha. Jó, hogy Noémi nem kapott eddig tüdőgyulladást. TAKÁCS ELVTÁRS: De melyik pedagógus lakott ezelőtt kastélyban? Nem kell mindig a rossz oldalát nézni a dolgoknak! Ezek a klerikális nevelés csö- kevényei. NOÉMI: Próbálna maga ilyen jégveremben lakni! TAKÁCS ELVTÁRS: Magával? Boldogan! (Észreveszi magát.) Irigylésre méltó ember az a Máté Lajos. NOÉMI: A maga felesége kevésbé irigylésre méltó. TAKÁCS ELVTÁRS (Kényszeredetten nevet.) Elmés, roppant elmés! De ezzel az éles nyelvével nem sokra viszi, megjósolhatom. BLANKA (Beavatkozik.) Kedves Takács úr, kérem, ne izgassa föl a beteget. 8
