Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)
NOÉMI: Ne félj, Blanka néni, teljesen nyugodt vagyok. És megkérem Takács elvtársat, vigye inkább haza azt a narancsot a gyerekeinek. TAKÁCS ELVTÁRS (Elvörösödik.) Nem tudom, hogy Varsándy kartársnőt miféle gólya költötte, de az biztos, hogy az édesmamája nem magyarázta meg, mekkora neveletlenség visszautasítani az ajándékot. NOÉMI: Hagyja az én édes mamámat békében, és megkérem, hagyja el a szobám fertőző levegőjét. Megárthat az egészségének. TAKÁCS ELVTÁRS (Föláll, fölveszi az asztalról a narancsos zacskót.): Igazán megható az aggodalma. Kicsit több józanságot és javulást kívánok, Varsándy kartársnő! (Az ajtó felé indul.) NOÉMI: Magának is, Takács elvtárs. Takács az ajtóból kissé meghajol Blanka felé, kimegy. BLANKA: Szegény bogárkám. NOÉMI: Most már ez is ellenségem. Ha te nem vagy itt, Blanka néni, biztosan lerohan. Mit törődik azzal, hogy beteg vagyok ... Még örül, hogy készen kap, az ágyban. Már vagy két hete koslat utánam, levélkéket dugdos be a küszöböm alatt... BLANKA: Nyugodj meg, kicsikém. Kinyitom az egyik kompótot, jó? NOÉMI: Inkább arra kérlek, tégy ki ennivalót a cicának. Már egészen besötétedett. BLANKA: Hozok neki a kantiniból ételmaradékot. (Aggódva.) De jó lesz, ha most magadra hagylak? NOÉMI: Lajos biztos benéz reggel. Megígérem, hogy addig nem kötöm föl magam. BLANKA (Elindul, az ajtótól): Ne zárjam rád? NOÉMI: Ma éjszakára hiszek az őrangyalomban, a te kedvedért. BLANKA: Isten veled. (Kimegy.) Néhány percnyi csend, a szobában egész sötét lesz, csak Noémi ágya fehérük, hirtelen kivágódik az ajtó, holdfényféle vetődik be, és hat-nyolc 10—12 éves fiú és lány ront be, kézenfogva, az első lés az utolsó iá szabad kezében imbolygó fényű gyertyát tart; kórusban skandálják: KÓRUS: Vesszen Rajk és bandá-ja, kötelet a nyaká-ra, húzd meg! Vesszen Rajk és bandá-ja, kötelet a nyaká-ra, húzd meg! Körbejárják a szobát, közben egy percre megállnak az ágy előtt, kísértetsze- rűek; a szöveg harmadszori skandálása |közben elindulnak kifelé, át a széllengette ajtón, közben — míg sem a nézők nem tudják, sem Noémi, hogy minden valóság-e, vagy lázálom — lemegy a függöny. NEGYEDIK KÉP Szín: az iskola igazgatói irodája, április 15. tájt. Az igazgató íróasztalánál ül. LAJOS (Nagy zajjal beront.) Hát ez meg mi a fészkes fene? IGAZGATÓ (Nyugodtan): Mi az, kartársam, már köszönni is elfelejtettél? LAJOS (Az íróasztal előtt áll, hadonászik.): A rádai rossebb nyűvessze porhanyóvá a csontjait az impotens rókalyuk-Nérójának! IGAZGATÓ: Gyönyörűen beszélsz magyarul, de szeretném tudni miről van szó? LAJOS: Én meg azt szeretném tudni, mire jó az igazgató, mit ér ez az egész francos szakszervezet? Hogy legyen kinek a fejére tojni? IGAZGATÓ (Csillapítón): Talán ülj le. LAJOS: Rakok a fene udvariasságotokra, mi a kórságnak üljek le? Bár tőlem ugyan le is ültethettek, akkor se fogam be a pofám! 9
