Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 4. szám - TUDOMÁNY - G. Komoróczy Emőke: Kassák Lajos emlékezete

emléke — mint ahova eltéphetetlen gyökérszálak kötözik, s amely sorsot formáló élményével örökre meghatározta emberi arculatát (Visszajáró szerelem, Csillagképek, Völgyben, Falusi emlék, Külvárosi éjszakában, A szülőföld árnyéka stb.)

A háborús évek fullasztó magányát, a cselekvési lehetőségeitől megfosztott ember bezártság-érzetét egy új, elementáris szerelem oldja: a majdnem 30 évvel fiatalabb, sugárzó ragyogású Kárpáti Klára belép az életébe, s lassanként betölti a Jolán távoztával maradt gyötrő hiányt, ö sem lesz kevésbé önfeláldozó feleség, mint az első volt, s megtartó varázslattal idilli fényt von kettejük köré a vér és fájdalom közepette, az emberi értékeket megtipró — beszennyező korban. A versek egy része ennek a már nem remélt csodának bűvöletében születik. Az idillt azonban szinte a köteteken belül ellenpontozzák (s már-már érvénytelenítik) a háborús pillanatképek, az apokaliptikus víziók; a zsidótörvények miatti szégyen (amelyeknek több barátja is áldozatul esett); az ostrom alatti éhezés, bujkálás képei. Az utolsó időszakról (1944 májusától karácsonyig) naplójegyzeteket készit; ezek — összegyűjtött verseivel együtt — rögtön az első "felszabadult" könyvhéten meg is jelennek (Kis könyv haldoklásunk emlékére; 1945).

*

A felszabadulást követő néhány év Kassák számára (is) a remények és az újjászületés időszaka. Szinte megifjodva ismét aktív szerepet vállal (mint 1919-ben) az ország kulturális "vezérkaráéban: tagja a Művészeti Tanácsnak, két folyóiratot is szerkeszt (Alkotás, Kortárs); megszervezi és irányítja a Demokrácia Kulturnapjai cimű rendezvény- sorozatot, maga is író-olvasó találkozókra jár, agitál-vitatkozik a tömegek kulturális nevelése (azaz: beemelése a valódi kultúrába!) ügy mellett. Támogatja az induló fiatal alkotókat (az Új Hold körét), s a modern képzőművészeti törekvéseket egybefogó ún. Európai Iskolát. Hatvanadik születésnapját az egész ország ünnepli; s a tiszteletére Kiadott Emlékkönyv-ben a hajdani küzdőtársak és ellenfelek egyaránt méltó elismeréssel szólnak róla. E korszakának verseiből a végre megtalált belső egyensúly tiszta öröme árad; a magánélet felszabadult boldogsága harmóniába olvad a közéleti tevékenységében kiteljesülő ember magabiztos nyugalmával (Új versek, 1947; Szegények rózsái, 1948.)

De aztán csakhamar újra elsötétül az égbolt — fölötte is és az ország felett is. Kassák növekvő aggodalommal figyeli az egyre meg- magyarázhatatlanabbá váló jelenségeket, s a mindjobban eltorzuló kultúrpolitikai gyakorlatot. 1948 derekától kezdve őt is — mint a kor legjelentősebb alkotóit — háttérbe szorítják. A torzulásokra figyelmeztető — tépelődő jelzései nem jelenhetnek meg (A pásztor gondjai, Diófám árnyékában, Esti dal, Felakasztották, Könyörgés egy fűszálhoz, Egy öreg fa panaszai, Karácsonyi meditáció, Vallomás stb.) Ennek ellenére ő egy pillanatra sem veszíti el hitét abban, hogy a dolgok értelmes rendje még helyreállítható. Most ismét a Természet, az Élet mindig újjászülető Törvénye ad erőt neki helyzete elviseléséhez:

80