Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 4. szám - TUDOMÁNY - G. Komoróczy Emőke: Kassák Lajos emlékezete

kudarca, a Tanácsköztársaság leverése. Nagyszabású "tömegeposz"-ban állít emléket Kassák e heroikus történelmi próbálkozásnak (Máglyák énekelnek, 1920.) Hosszú időre ő maga is emigrációba kényszerül (Bécs, 1920—26); s a légüres térben, megfosztva a konkrét cselekvés lehetőségétől, a "művészeti forradalom" fedezékébe vonul vissza. Újraindított lapján, a MÁ-t (1920. máj. 1925. jún.) bekapcsolja az európai modern művészeti törekvések vérkeringésébe (a német Sturm, az orosz konstruktivista Vescs, a holland De Stijl és a párizsi L’Esprit Nouvean körével fűzi szorosra kapcsolatait); s az ún. "utódállamok" (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia) magyar és nem magyar anyanyelvű baloldali ifjúságát is maga köré tömöríti. Megkísérli ébrentartani bennük a forradalom szellemét, emlékezetét —s egy hosszútávú, reálisabb küzdelemre próbálja felkészíteni őket.

A forradalom bukása utáni fájdalom az ú. n. "dadaista" versek torz és fájdalmas grimaszaiban tört fel belőle (Világanyám, 1921; Új versek 1923.). Lassanként azonban költészete is higgadtabbá válik, formái letisztulnak, s "életépitő" programjának megfelelően kialakul ún. "konstruktív" versmodellje (Tisztaság könyve, 1926; Prózaversek, 25 új vers). Formái fegyelmezettebbé válnak, megszaporodnak a termé- kenység-motivumok, a fény-, melegség-, otthonosság- képezte; ezidőtájt keletkező képarchitekturái pedig a bensőleg helyreállított Rend- és Totalitás-élményt sugározzák.

Bécsi emigrációjából 1926-ban hazatérve, még megkísérli megteremteni a MA hazai — avantgarde szellemű — folytatását; de a Dokumentum mindössze 6 számot ér meg (1926. dec. — 1927. máj.). Kassák rádöbben: ha számottevő szellemi tényezőként akar jelen lenni a magyar valóságban, közelebb kell kerülnie a realitásokhoz. így hát a "művészet forradalmárnak álmát eltemetve, most a valóságot feltérképező s annak megváltoztatása irányában ható tudatformáló tevékenységet állítja előtérbe. Ennek jegyében inditja új folyóiratát, a Munkát (1928. szept. — 1939. júl.), amelynek állandó szociográfiai rovata is van (Egy nap életemből). Hazai és határokon túli (főként szlovenszkói) munkás-paraszt és értelmiségi fiatalokat szólaltat itt meg: a Munkakör szociofoto csoportja pedig — Gró Lajos irányításával — rendszeresen vándorkiállítást rendez a nagyobb vidéki városokban, valamint Galánta — Pozsony — Érsekújvár — Kassa körzetében (ahová a Munka-kör egyébként is sűrűn átjár vendégszereplésre). 1932-ben kiadják megrázó, sőt íázító dokumentum-könyvüket (A mi életünk). Kassák maga is szociográfiai regények írásába kezd (Napok, A mi napjaink; Telep, Munkanélküliek, Angyalföld, Marika, énekelj, stb.), s ekkoriban születő széles-ívű versfreskóiban az "egyszerű emberek" kiszolgáltatott, nyomorba alázott, mégis erővel és reményekkel teli világát jeleníti meg (Szegény János, Parasztok, Rabszolgák, Vaszilij Prokoff, a kéziszövő stb.).

Egy mindmáig felméretlen jelentőségű proletárszociográfia körvonalai rajzolódnak itt ki, párhuzamosan a szlovanszkói Sarló-, a hazai Bartha Miklós Társaság és a Szegedi Fiatalok Kollégiuma, valamint az Erdélyi Fiatalok körében kibontakozó "falukutató" programmal.

78