Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Fekete Péter: Nép és emlékezet
tudakozta: Milelt édes gyermekem? mondván: Jaj Anyám aszony, még Kennek nem mondhattam, az az átkozot Zainé csapott a földhöz; melyre a Tanú mingyárt Szaladott Posta Mesterné Aszonyomhoz, mondván: Jaj édes Aszonyom bezeg van már gyanúságom! ászt mondgya a Leánkám, hogy Zainé csapta a földhöz; Melyre Posta Mesterné Aszonyom: No csak mennyen el Kend hozája, és mondgya Kend háromszor, hogy jőjőn Kend el Istenért a Leánykámot kenni; azal mennyen Kend ki az házbúi, és többet semmit se Szollyon, hanem haza mennyen, és mingyárt az nyomába terem Kennek. Mellyet meg fogadván a Tanú, a Szerént mindeneket véghez vitt, és ugyan úgyis történt, hogy a Házban allig lépet be a Tanú azonnal nagy Dűmmögéssel, és Haraggal nyomban termett, Kukoricza hajban valamely zsirocskát vitt egy kis zöld fűvet, és Bor eczetett melegített a Tanúval Zainé; úgyazon zsírocskával meg kente, és a füvet az Eczetben úsztatván bé kötötte véle estve felé: és azon Étzaka minden merevedése el osztlott a Leánkának, de a kötésben csak ugyan meg maradott, az melyben két, vagy három holnapig Sinlődőtt, és ugyan benne meg is hóit. Ezen Leánykét hordozta a Tanú Hévész Győrkőnis valamely orvosnál, de azon orvosis ászt mondotta, hogy eő meg nem gyógyithatya, mert úgy kötötte meg a rósz, hogy abban hallyon meg. Ezen véletlen dolog nem egyéb okbúi esett, hanem hogy Bedécs Istvánnénak egy Beteg Leán- kája lévén, elsőben Zainé gyógyította, az után pedig más Aszont hittak gyógyítani, és azon bosszújában Zainé csak az Háza előtt ment el Bedécsnének, ezen meg romlott Leányka az Ajtó előtt lévén Hozzá szollott Zainé, mondván néki: Itt vagy teis szebbik? melyre az Leányka feleleteit adott, oh jó Zainé, hiszen nem veszem én ki a Kend szájábul a falatott. Allig ment egy kevésség Zainé, mingyárt küldötte az Gazda Aszonya Borért a Leánkát és azonnal történt a földhöz csapása azon Leánkának. Tudgya asztis a Tanú, hogy Zainét Gyulán Békés vármegyében Hóhér által illyetén Bűbájosságiért meg is csigáztatták, és akkor a Tanú Gyomán volt Békésvármegyében az fiainak látogatásokra, midőn őszve akadot Zainé a Tanúval, és akkor panaszolkodván beszéllette a Tanúnak. Ugyan azon uttyában Öcsödön lévő Attyafiait meg akarván látogatni ottis ezen rósz Aszonnyal egyűve akatt, már akkoris nagy gyanúságok lévén reá ja, mivel az ott való Predikátoris illyetén módon vágattatott a földhöz, mely esésiben annyira meg romlottak a Lábai, hogy többé nemis szolgálhatott." i i Harmadik tanú Kék Anna eskü alatt vallja: "Zai Jutka egykor maga édes Leányát a Tanúhoz küldötte egy kötél szalmát kérni, melyre mondotta a Tanú, hogy ő bizony adna, de oda ki vannak a férfiak a Kerten, nem mer adni tülök, hanem eregyetek oda, kérjetek maguktúl? melyre Kapta magát Zainé Leánya, nem az Kertben, hanem egyenessen az házokhoz visza ment, meg beszélvén az Annyának a dolgot; de ismét nyomban mingyárt visza küldötte a Leányát, hogy csak kérjen tűle, a mint hogy odais ment, de világossan meg mondotta néki, hogy a Tanú bizony nem ad, neis kérjen tűle, mert a férfiaktul nem mer adni, és akkor nagy Haraggal Dűmmögéssel el ment onnan. Ez után a Tanú is (:dolga lévén odakin:) 61
