Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Fekete Péter: Nép és emlékezet
ki ment a Kertre, és ott dolgát végezvén, mint egy hat hét Mi Atyánknyi űdő alatt onnan visza tért, be menvén az Házban, világot akart gyújtani, és mint egy őtt esztendős Leánykáját az Ágyra fektette, még az világot sem gyújthatta jól meg, már az földhöz csapták éppen az Asztalhoz az Gyermekét az ágyrúl, holott az ágy lábbal éppen az Ajtó mellett levő falhoz vagyon vetve, az Asztal pedig az ajtónak ellenében az más oldalánál vagyon az Háznak: Az Leánykája a Tanúnak az Ágyban a Dunna alatt fekűt, és ugyan a főldhőzis úgy csapatott, hogy a Leányka az főidőn fekűtt, és a Dunna reája esett, mely esésiben azonnal el állott a Szava, és mint egy három esztendeig nemis Szólhatott. Hanem Szent Imrére Nagy Ferenc nevű nevezetes orvoshoz el vitte gyógyitani a Tanú, de azon orvos hozája sem fogott, hanem ászt mondotta, hogy meg van az csinálva, de ne félyen rajta, mert három esztendőre meg fordul azon nyavalyája. így vissza jővén tepren- kedtek az meg rontott Leánkán: Egykor Zainéval a Tanú az Háza Ablakja alatt ősze akadván, elejében ment, és Panasz Képen beszéllette a Tanú Zainénak, reája lévén minden gyanúságok, az Leánkának esetitt, kire mondá Zainé: Aha a Kurvák bizony a Boszorkányok vetették ászt le Széllel fiam, és az után az Leánka ez előtt csak esztendővel, esete után pedig három esztendőre Szólamlott meg, valamint azon Sz. Imrei orvos mondotta meg, és Szinte ollyan tájban mind midőn az Ágyrúl le vettetett, és leg első Szózattyais az volt, Ej Anyám Asszony Zainé vágott engen az földhöz, és le fekűdött a földre, valamint akkor oda csapták, mind azt hajtotta, hogy Zainé csapott engem a földhöz, és mind ekkoráig mihelyest valamely cselédit láttya Zainénak, mingyárt perel reája, nagy haragot mutat ellene; de mind azon űdütűl fogvást jól beszélleni nem tud az Leánka, hanem a mit azon őtt Esztendős koráig tanúit, mivel Semmit egy áttallyában nem hal. Minek előtte pedig meg Szólamlot volna a Leányka, azon Posta Mesterné Asszonyom Tanácsára reá tanította az első Tanú, és hasonló Képpen az Tanúis hozzá ment, mondván néki háromszor: Jőjőn Kend el Istenért Kénnyé meg Kend a Leánykámot. Erre mingyárt Dűmmögve, haragudva fogta magát, mindenütt nyomban ment a Tanú után a Tanú Házához, és ott mondotta a Tanúnak, eregy hoz egy kis zsírt (:mivel akkor a maga zsírjábúl nem vit, a mint ahogy nemis használt a Kenése:) had Kenem meg őtett, melyre mingyárt futott a Tanú, és vite néki, a mint hogy haszontalanul mégis kente. Vallya asztis a Tanú, hogy az egész faluban ha valakihez valamit megyen kérni, sémit meg nem mernek tartani, hanem mindent adnak néki; tudgya asztis a Tanú, hogy Sokszor Szokot fenegetőczni, a mint hogy leg kisebben sem mernek néki véteni. Az oltátúl fogva mondotta Zainé enyéhánszor, hogy bizony akkor lészen a Tanú Leánya a fűlire jobban, mikor Zainé Menyecske lészen; sőtt asztis meg Parancsolta a Tanúnak, hogy az urával vágatna egy Szaka fészket, és hogy a Zainé Leányával mennének ki a Tenki Határ felé, és ott Szednének Szél fűvet; meg mondván Zainé, hogy meg Szóllityák őket háromszor, de csak a Leánya Szollyon, hogy S. V. Szart szedünk, ezen okbúi gyanúságban esvén a Tanú sokáig gondolkodott magában, miképen mennyen ki, a mint hogy Kiis 62
