Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Vertig István verse - Mihail Zoscsenko: Kalandos történet
Abrosznyi udvaromon a homokban gyíkcsalád tanyázik, színes rokolyájukat a Természet a környezethez igazította, amikor már egyet sem látok a lugasban, kiderül, hogy a mimikri kettőt is rejteget a szemeim elől. A rönkasztalon ebédelek, kis rádióm valahonnan halk zenét áraszt, amely csak erősíti lopakodó gondolataimat: — Milyen értékű műve a természetnek az ember és milyen a gyík vagy a madár? Hiszem, hogy van értelme a másokért adott életnek, a munkának, még akkor is, ha netán elfelejtenék megköszönni, sőt e mezsgyék között kell megkeresnünk cs megtalálnunk a mindennapi boldogságot is. Az életünk értelmét . . . VERTIG ISTVÁN Folyami matrózok dalaiból Olykor, a történelem megismétli önmagái; Harcbahív: embert, osztályt, népet és hazát. De a zátonyra futott Hajót, csak az ember mentheti meg, aki szereti: az embert, osztályt, népet és H a z á t! Ott marad a Hajón, és a többiekkel énekli együtt: A Matrózok Dalát! MIHAIL ZOSCSENKO Kalandos történet I. A titokzatos kelepce A harmadik emeleti lépcsőfordulóban megállt egy férfi. Zsebében kotorászott, kihúzott egy gyufát és meggyújtotta. A fölvillanó sárga láng megvilágította az ajtón levő kis réztáblát. A táblán szó szerint ez állt: "Jakov Pctrovics Sisman, fogorvos". — Ez az — suttogta az ismeretlen. És mivel csengőt nem talált, megrugdosta az ajtót. Csakhamar kattant a francia lakat, s az ajtó nesztelenül kitárult. Elnézést, rendel a fogorvos? —kérdezte az ismeretlen és vigyáz- kodva bement a félhomályos előszobába. Egy kicsit várnia kell — válaszolt szárazon az orvos. — Van egy páciensem. — Nos hát akkor várunk — egyezett bele szívélyesen az ismeretlen. 36
