Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Az idegen (kisregény)
Franz Kafka I. egy zsidófiú hajókéményt rajzol Amerikát álmodik Prágában reménye a Kastély cirádás tornyával s egy kocsmárosnéval van együtt álmában n. megrágalmaznak és balálra ítélnek felakasztanak a frissen gyalult fára Auschwitzban szívem elgázosítják s fejem árnyékot vet egy fáradt bogárra PÉCSI ISTVÁN Az idegen XI. Abban a misztikusnak tűnő moziban szuperszonikus tempóban peregtek a kockák. Győző pincsikutyaként kullogott utánam. Szerény szellemi képességeinek kis teljesítményű akkumulátorát arcátlan önzéssel töltötte adottságaim tárházából. Nyers kizsákmányolását a barátság szakadozott köntösével takargatta. Ügy hitte, tökéletesen, és mosolyomból tudatába se rebbent, hogy átlátok a szitán. A hangulat, az illúzió zsongított el. A szinte paradicsomi atmoszférájú kertbe lopózó délutánok a megnyugvás oázisává hazudták a zöld zuhatag menedékét. A matekot préseltem kemény fejébe. Olyan tempóval, hogy a humán tárgyakkal már nem is foglalkozhattam. A számonkérés terméből diadalmasan robogott ki. Rám se nézett, úgy sugárzott, legfeljebb kitűnő bizonyítványom lepte meg. Egyetemi felvételi előtt ismét rám telepedett. Megszívta magát ismeretekkel, mint egy sztahanovista pióca. Túljutott a megméretésen. Kértem: várja meg az én erőpróbámat is. Buta gőg sötétült rám. 28
