Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Andor: Közösségfejlesztés a felső tagozatban
domány, ami semmiképpen nem tűr el dogmákat. Az ókori klasszikusok gondolataira emlékeztet Makarenko, amikor azt írja, hogy „a tudatosságnak fontos fokmérője a titokban végrehajtott cselekedet. Hogy viselkedik valaki, amikor nem látja, nem hallja, nem ellenőrzi senki.” Emlékezetes a pontossággal kapcsolatos megállapítása is, miszerint „pontosság — ez annyi, mint a munka termelékenysége, produktivitás, fogyasztási bőség, megbecsülése önmagunknak és társainknak”. Gondolatgazdag egyik utolsó előadása is, amit tanítóképzőben tartott. A fejezet és egyben a kötet záró dolgozata „Munkám tapasztalatai" címmel jelent meg. Itt olvasható többek között, hogy „a mi nevelésünknek nemcsak az a célja, hogy alkotó embert, öntudatos állampolgárt neveljen, aki eredményesen tudja kivenni részét az ország építéséből. Minekünk feltétlenül boldog embert kell nevelnünk.” Örök érvényű .az a megállapítása is, hogy „szükséges szoros kapcsolatot .teremteni a szülőkkel”. A kötetet forrásjegyzék és képmellék- let teszi teljessé. A Tankönyvkiadó e rég várt antológia megjelentetésével valós űrt tölt be, de túl azon, újra felkelti az érdeklődést a közel 100 éve született klasszikus életműve iránt. Borítójának hátlapján az olvasható, hogy pedagógusjelölteknek, pedagógusoknak és szülőknek ajánlott a kötet. Meggyőződésünk azonban, hogy tartalmát jól kamatoztathatja mindenki, akinek szívügye a közösségek szervezése, a személyiségfejlesztés. Nagy Andor Közösségfejlesztés a felső tagozatban Jelenünk egyik sokat vitatott pedagógiai problémája a családi és az intézményes nevelésünk hatékonysága, gyermekeink neveltségében mutatkozó hiányosságok számbavételével kapcsolatos. Különösen sok a gond a közösségi nevelés terén, hiszen számos tényező ellene hat a közösségek fejlődésének. Számos szülő inkább a közösségellenes tendenciákat erősíti gyermekében, ami sajnálatos módon az iskolában is érezteti hatását. A „kaparj, kurta, neked is jut” szemléletről korábban úgy vélekedtünk, hogy az a kapitalizmus sajátja. Ma viszont mintha újra hatna a mi társadalmunkban is. Épül „az egyéni szocializmus”, miközben gazdasági rendünk gondjai beárnyékolják mindennapi életünket. A közért végzett munka értéke sokak szemében csökkent.'Nem véletlen, hogy Hankiss Elemér, Csepeli György és más szociológus, szociálpszichológus a közösségek válságáról ír, a közösség fogalmá- naK elszürkülésére, értékvesztésére figyelmeztet. A szocialista nevelőiskola koncepció és vita tárgyává vált, jóllehet, az intézményes nevelés fejlesztésével foglalkozó dokumentumainkból, illetve meggyőződésünkből adódóan, arról továbbra se mondhatunk le. A közösségek társadalmának kialakításáért folyó tevékenységünk központi szerepet kell, hogy kapjon. a jövőben is nevelési koncepciónkban, illetve gyakorlatunkban. Ezért is örültünk a dr. Petrikás Árpád és dr. Brezsnyánszky László szerkesztette. több mint 14 íves kötetnek, ami a Tankönyvkiadó gondozásában — sajnálatosan szerény példányszámban — az elmúlt hetekben jelent meg. Hat évnek kellett eltelnie, amíg az alsó tagozatos közösségfejlesztéssel foglalkozó kötetet követte a felső tagozatos. A bevezetőben a szerkesztők utalnak arra. hogy a téma vizsgálata folyamatos volt ugyan, de (időigényes továbbra is a nyomdatermékek megjelentetése. (Az előszót 1984 novemberében írták, de csak 1986-ban került nyomdába!) A szerkesztők elöljáróban többek között arról írnak, hogy a 80-as évek közepén egyre sürgetőbb feladat lett a közösségfejlesztés differenciált elemzése. „A kötet szerzői úgy vélik, hogy a szocialista építés során jelentős közösségi tapasztalatok halmozódtak fel iskoláinkban. Ezek elemzése azt bizonyítja, hogy nem leépíteni, nem megkérdőjelezni. hanem erősíteni, ösztönözni szüksé85
