Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Balog Béni: Pécsi István: Ódon házak, hajdanvolt egriek
ges a közösségi formák jelenlétét, és növelni kell hatékonyságukat.” A pedagógia időszerű kérdései című sorozat újabb kötetének első nagy témaköre olyan tanulmányokat tartalmaz, ami a felső tagozatos közösségek tevékenységét, gondjait, problémáit elemzi. Brezsnyánszky László dolgozata az átmenet. illetve a beilleszkedés sajátosságait mutatja be. Pető Hajnalkával körvonalazza másik munkájában később a felső tagozatos tevékenységrendszert. A közösségek és tevékenységformák című fejezetben Farkas Katalin két iskola gyakorlatában vizsgálja, figyelmet érdemlő módon a tanulás ösztönzésének közösségi vonásait, majd Riesz Béla egyik utolsó írását olvashatjuk e fejezetben, Értékszempontok a tanulók tantárgyválasztásaiban címmel. A 10—14 éves tanulók munkaorientációjának jellemzőiről Nanszókné Cserfalvi Ilona, a közösségi megbízatásak rendszerének alakulásáról Hadházi Jenő, az iskolán kívüli tényezők alakulásáról Sass Attila kiváló tanulmánya tájékoztat. Az utolsó fejezetben az irányítás és önirányítás kérdéseiről olvashatunk két értékes dolgozatot. Gaál Gyula az általános iskola funkciózavarairól fogalmazza meg gondolatait, majd Petrikás Árpád a felső tagozatos közösségek sajátosságairól és irányításuk feltételeiről ír. A gyakorló pedagógusok mindennapi munkájához, illetve a téma kutatói számára sok segítséget, további ösztönzést adó kötet értékét tovább növeli a rendkívül gazdag szakirodalom-jegyzék. A szerzők — a pedagógusképzés és -továbbképzés ismert szaktekintélyei — tanulmányaikkal a Makarenko-centená- rium előtt, a közösségfejlesztésre irányították újra figyelmünket, erősítették szándékunkat, módot adva arra is, hogy a pedagógiai folyamatban szerzett tapasztalatainkat, illetve vizsgálatainkat összevethessük kutatómunkájuk során feltárt eredényekkel. A köitet elsősorban az osztályfőnöki munkához nyújt igen nagy segítséget. Köszönet érte a szerzőknek, szerkesztők, nek egyaránt. Nagy Andor Ódon házak, hajdanvolt egriek Egy vallomással kell kezdenem... Életemben Egerben jártam először városban ... Ugyancsak megbámultam az emeletes házakat. Hát még a nagytemplomot. a székesegyházat! Csodálkozásomban alig tudtam szólni. (Ilyen és ehhez hasonló szavakkal írtam meg Egerről szóló, első élményeimet a „Va- dócok a Bükkben” című könyvemben.) Igaz, először Eger külvárosi részével, a Verőszala utcával ismerkedtem meg, ahová aratási borért szekereztünk édesapámmal ... De a vár történetéről már azelőtt is halottam, főként édesanyámtól, aki szilvásváradj lány volt és olvasta az „Egri csillagokat” is — fejkendős parasztasszony létére. A várvédés legendás története gyakorta foglalkoztatta gyermeki képzeletemet. Kálvinista neveltetésem miatt, noha szülőfalum közel volt Egerhez, nem ide, hanem a sárospataki tanítóképzőbe kerültem. Ám Eger, mint történelmi város, mindig vonzott. Ha keresztülutaztam rajta — ami már kora ifjúságomban is gyakorta megesett —, soha nem mulasztottam el egy-egy nevezetes épületét, templomát megnézni. Messze kerülvén szülőtájamtól, az Eger utáni „vágyat” csak növelte Remenyik Zsigmonddal történt megismerkedésem, s a nagy író haláláig tartó barátsága. Nemcsak könyvéből, pl. a „Sarjadó fű”-ből ismertem meg a „régi” Egert, hanem személyes beszélgetéseinkből is. (Igaz, ez az Eger, az ún. „polgári’ ’Eger volt..) Pécsi István kitűnő könyve viszont, az „Ödön házak, hajdanvolt egriek”, Eger réges-régi múltjából indul, hogy kiteljesedjen a barokk Eger krónikájával. A szerző az „Üzennek az ősök” (Műemléki barangolás Heves megyében) című, a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal által kiadott első nagyszerű könyvében már „ízelítőt” adott Egerről, az „Eger ékkövei” című fejezetben. Az új könyvében is szerepelnek e témák, de már alaposabban kiszélesítve és színes krónikává kibontva. Valójában az első könyvében szereplő módszert követi... 86
