Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Havas András: Beszélgetés Palcsóné dr. Zám Évával, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola marxizmus-leninizmus tanszékének vezetőjével
A „nagy történelem” a helyi históriákból áll össze: ugyanabban az évszázadba* eltérő mondjuk e térség és a Dunántúl helyzete. A sokféleség feltárásából áll össze az árnyalt, a pontos kép a múltról. A levéltárak sokat tehetnek eizért. Az egri talán társainál is több lehetőséggel rendelkezik: óriási területű volt a püspökség és az érsekség, s 1848-ig bezárólag sok dokumentum ezektől ide került. Nehéz elhinni, de a 70-es évek elején még csak hárman dolgoztak itt főállásban. A rendezettség így is példaadó volt, aimely lehetőséget teremtett az utódoknak, hogy a 80-as évekre országos tekintélyre tegyenek szert. Több helyi kiadványt megjelentettek, s ezen túl megírtak az itteni szakemberek egy olyan magyar történelmi fogalomgyűjteményt, amely országos feltűnést keltett. Az első helyi kiadását hamarosan követte a második, s a Gondolat Könyvkiadó most arra készül, hogy 36 ezer példányban adja közre. A jó ötletek mindig mecénásra találtak: hol a megyei tanács, hol az akadémia, hol pedig a Soros-ösztöndíj segítségével valósultak meg. így sokféle kutatást folytathattak a szakemberek. Most a többi között megyénk helytörténeti lexikonát állítják össze, Zala és Vas példája nyomán. Jelenleg tizenhármán dolgoznak a megyei levéltárban, a költözés u'tán még növekszik ez a szám. Ügy tartják, hogy az a szerencsés: megoszlás, ha egy egyetemet végzett szákemberre három érettségizett segítség jut. Itt viszont csupán négy munkatársnak nincs diplomája, így aztán egyszer magassizintű tudományos munkát végeznék, másszor meg rakodnak ha kell. Maga az igaizgató sem egyszer pákollt már teherautót. Jó is ez meg nem is: ilyen körülmények között nemigen húzódhat senki sem az elmélet elefántcsonttornyába. Messze földről csodájára járnak az itteniek teherbírásának. A levéltári normákat gyakran két-háromszorosan meghaladó teljesítményt nyújtanak az egriek. Sohasem mulasztják el az új szakmabeliek, hogy felkeressék a Heves megyei intézményt: úgy tartják, hogy itt sokat lehet tanulni. Itt próbálkoztak meg — úttörő vállalkozásként — először a számítógépes eljárásokkal is. Nagyon várják az egri levéltárosok az új raktárt, mivel sok anyagot nemi tudnak begyűjteni, vagy máshol — így Hevesen —; tárolják. Úgy érzik, jó vásárt csináltak a lajosvárosi elhelyezéssel, mivel akkora telkük lesz, ahová még a következő évezredben is tudnák új épületet emelni. Levéltári beszélgetéseim során át kellett értékelni magammal az idő fogalmát. A hétköznapokban többnyire egyik napról a másikra él az ember. Itt azonban évtizedek és évszázadok kerülnek szóba. Persze az, aki dobozokban rendszerezi, kilométerekben méri múltunkat, az köny- nyen teheti ezt. Nem kell ördöngős szerkezetet fabrikálnia, hogy utazhasson egyik korból a másikba. Elég, ha polcai közé áll, s leemel egy vastag dossziét, s máris rég halott emberek sorsával, érzéseivel, gondolataival találkozhat. Az alázatot, a türelmet és a kitartást így lehet megtanulni, s aki kijárja ezt az iskolát, valóban jó levéltáros lehet. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az az igény, miszerint a főiskolai, egyetemi tanszékek, — az oktató-nevelő munka mellett — tudományos műhelyként is működjenek. Nyilvánvaló, hogy a két tevékenység nemhogy gyengíti, sakkal inkább kiegészíti egymást, emelve a tanárok szakmai tudását, s ezzel a pedagógiai tevékenység színvonalát is. Egy vidéki város felsőoktatási intézményének dolga, természetesen eltér a fővárosiétól, ám emellett, — hisz hasonló körülményekkel' is számolni Gábor László Segíteni az eligazodást Beszélgetés Palcsóné dr. Zám Évával, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola marxizmus—leninizmus tanszékének vezetőjével 60