Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Kiss Sándor: Holnapjaink fundamentuma - a műszaki fejlesztés
belül, sem az ágazatok között. A technológiai fejlődés nemzetközi irányait, lényegét tekintve követtük. Egyes termelési területeken olyan technológiák honosodtak meg, amelyek elősegítették a korszerű műszaki kultúra kibontakozását, új termékek megjelenését a hazai és a külföldi piacokon. Szembetűnő volt az a fejlődés, amelyet a mezőgazdaság mutatott szocialista átszervezése után. A tudományos és műszaki haladás kezdeti szép eredményeket produkáló lendületéből vesztve megtorpant, s az elmúlt másfél évtizedben a szükségesnél és a lehetségesnél egyaránt lassúbb volt. Több fontos területen nőtt a műszaki fejlettségbeli elmaradás, előállt annak a veszélye, hogy hátrányba kerülünk a korábban velünk gazdaságilag egyszinten álló vagy tőlünk fejletlenebb országokhoz képest. A megtorpanás okai között sok mindent fel lehet sorolni és kell elemezni. Közrejátszottak a nemzetközi gazdaság feszültségei, megkülönböztető intézkedései is. Még inkább hibáztathatok azonban a helytelen belső döntések, a gazdaságpolitika következetlenségei. A műszaki megújulást nem ösztönözte kellő mértékben a társadalmi és a gazdasági környezete, csökkentek nélkülözhetetlen forrásai. Nem épült ki korszerű vállalati szervezet, elöregedett a termékszerkezet, lassú a kereslethez való alkalmazkodás, ritkább az új gépek, technikák alkalmazása és a már rendelkezésünkre állók kihasználása. Heves megye gazdaságának műszaki színvonala tükrözi az országos helyzetet, a műszaki haladás, a kitűzött célok elérése, a megfogalmazott követelmények teljesítése nem a kívánt ütemben halad. Termelővállalatainknál a feszítő napi gondok háttérbe szorították a műszaki fejlődést megalapozó, stratégiai jelentőségű gondolkodást és cselekvést. A jelenlegi szabályozórendszer — elsősorban a vállalati eredmények jelentős elvonása miatt — nem tette lehetővé a műszaki fejlődés gyorsítását, a hatékonysági követelmények érvényesítését, a versenyképességhez szükséges erőforrások megteremtését, a meglevők gazdagodását. A piaci követelményekhez történő rugalmas és gyors alkalmazkodást a nem megyei központú gazdálkodóegységeknél (gyárak, gyáregységek) — megyénkben az üzemek 50 százaléka — jelentősen gátolja a szükséges információk hiánya, a fejlesztésre fordítható összegek központi kezelése. Természetesen ez az általánosító megfogalmazás jelentős eltéréseket takar. Ugyanis vannak a műszaki fejlesztéssel eddig is jól és egyre johban foglalkozó üzemek. Ipari termékeink között technikailag korszerű, piacképes, a keleti és a nyugati kereskedelmi partnereink által egyaránt keresett gyártmányok, mint például a pneumatikus elemek, a sebességváltók, a mikroelektronikai eszközök. Mindezek mellett azonban számottevő még a korszerűtlen termékek aránya. Még az átlagnál gyorsabban megújuló gépipari ágazatban is kevés a műszaki újdonság. Romlott a géppark. Átlagéletkora, a beruházások visszafogása következtében, több éve növekszik. Termelékenység tekintetében a megye ipara és mezőgazdasága nem éri el az országos átlagot. A VI. ötéves tervidőszak műszaki fejlesztési terve megközelítően háromnegyed részben valósult meg. Végrehajtását gátolta a pénzügyi fedezethiány, a piaci igények módosulása, valamint a tervezés és a szervezés következetlensége. Az országos és a megyei tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a műszaki haladás gyorsítása társadalmunk előrehaladása, a szocializmus építésének szempontjából nem elodázható, döntő fontosságú feladat. Ezen múlik, milyen helyezést tudunk biztosítani népünknek abban az éles versenyben, 48
