Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Szalay Zoltán: Beszélgetés Kulcsár Kálmán akadémikussal, az MTA főtitkárhelyettesével
előzőleg — munkájuk fontossága miatt — sok pénzt kerestek, s kellő tekintélyt szereztek társaik körében. Az új helyzetben más típusú munkát végzők jutottak a csúcsra. Ennek a döntés előtti megfontolása nélkülözhetetlen! Hadd említsek egy másik példát. Azáltal, hogy a számítástechnika tért hódít, megbontják az adott munkahelyek struktúráját. Emiatt eleinte meglehetősen nagy az idegenkedés az újjal szemben. Mind e mellett Magyarországon sok helyen kialakult egy sajátos dolog: az úgynevezett uralmi helyzet. Pontosabban, hogy az uralmi pozíció lényegesen fontosabb, mint a rátermettség, a szaktudás. Hiába van valakinek jó, használható ötlete mondjuk, ha a hatalmi hierarchia alján helyezkedik el, neki csak akkor lehet igaza, ha az uralmi pozícióban levő őt támogatja. Valójában ennek történelmi gyökerei vannak, nem a szocialista társadalom termelte ki. Mindenesetre a műszaki fejlődés szempontjából sok gondot okoz. — A tapasztalatok arra vallanak, vállalataink közül csak kevesen élnek a lehetőséggel, hogy hivatásos szociológusokkal dolgozzanak együtt döntéseik kialakításánál... — Azért ma már akad jó néhány üzem, ahol elengedhetetlennek tartják az ilyen vizsgálódásokat. A Rábában például, 1969-ben, a szociológiai intézet két fiatal gyakornoka, Héthy Lajos és Makó Csaba, úgy kezdték tevékenységüket, hogy bebizonyították a gyár vezetésének: igenis nagy haszna van e tényezők figyelembevételének. Módszerüket azóta sokfelé hasznosítják, ők maguk, ma már világszerte ismert tudósok. Abban igaza van, sajnos még nem általános ez a fajta kutatás. Meg azután, sok kókler is megfordult gyárainkban. Igen nagy kárt okoztak a szociológiának. — Az akadémiai közgyűlést megelőzött osztályülésen, illetve az év elején megtartott szegedi tanácskozáson érdekes gondolatok hangzottak el napjaink főbb témaköreiről: a modernizációról, a társadalomképről. Mindkét eseményen előadó is volt. Hogyan vonná meg ezek mérlegét? — Az osztályülésen arról esett szó, mi gátolja modernizációs törekvéseinken belül a reform megvalósulását. Három szintet kell e téren említeni nézetem szerint. Az adott történelmi helyzetet, amelyben a politika közvetlen beavatkozása a gazdaságba szükségszerűség. Világosan látni kell ebben, hogy a reform ellen hat az információk hiánya! Ma a lakosság úgy gondolja, nehézségeink épp a sokat hangoztatott reformmal függnek össze. Ugyanakkor az akadályozó tényezőkről vajmi kevés az ismerete. A kül- és a belgazdaságot tekintve egyaránt. Sajátos a strukturális szint szerepe, vagyis a gazdasági, főleg az ipari szerkezet mozdulatlansága. Ez jelentősen hátráltatja a hatékonyságot. Helytelen az a gyakorlat, hogy a jó gazdálkodószervek megtermelte értékből igyekeznek segíteni, „injekciózni” a gyengébbeket. Ehelyett a hatékonyan termelőket kellene még előbbre vinni. Ehhez a politikai, a tudati struktúrában is szemléletváltásra van szükség. A harmadik a történelmi szint, amit folyamatként kell értékelni. Beletartozik ebbe a már említett uralmi pozíció kérdése a munkahelyeken. Nemkülönben az a tény, hogy hazánk az évtizedek során az elmaradottság ellen küzdött, s sokszor az adottságainkat messze túllépve tűztünk ki célokat. Hasonlóra egyébként ma is akad példa. A szegedi tanácskozás megerősítette: csak új társadalomképre felépítve lehet új szocializmus-fogalmat meghatároznunk. Gond ugyanis, hogy életünkben sok minden megváltozott, ám fogalmaink még a régiek. Ennek oka, hogy felgyülemlett ismereteink elméleti általánosítása elmaradt. Korszerű szocializmusképet kialakítani viszont csak jól kimunkált, a jelenségeket pontosan 45
