Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Szalay Zoltán: Beszélgetés Kulcsár Kálmán akadémikussal, az MTA főtitkárhelyettesével

rögzítő és kifejező fogalmakkal lehet! Ehhez kell az interdiszciplináris kutatá­sok szervezettebbé tétele. így lehet leginkább eljutni egy-egy társadalmi folya­mat, probléma többoldalú megközelítésén alapuló elemzéséhez. Mindez egyéb­ként az elkövetkezendő esztendők feladatai közé sorolható. — Vitathatatlanul ma a hazai tudományos élet Budapesten összpontosul. Holott a történeti források bizonyítják, vidéken nemkülönben születtek szá­mottevő eredmények. Mi ezzel kapcsolatban az irányítók álláspontja? — A magam véleményéből indulok ki. En nagy bajnak tartom, hogy min­den a fővárosban koncentrálódik. Például Egerben egy tudományegyetem lét­rehozásával központot lehetett volna teremteni a kutatásokhoz. Azt azon­ban nem szabad elfelejteni, Budapest főszerepe tulajdonképpen történelmi tradíció. Azért a mi igyekezetünk ma arra irányul, hogy vidéken is bázist teremtsünk. Ennek megfelelően, igyekszünk valamely tájakra telepíteni inté­zeteinket. Nagyon jó példa rá a szegedi Biológiai Kutatóközpont, amely már eddig is több világhírű eredménnyel büszkélkedhet. Regionális szervezetet alapítottunk Pécsett. De ennél a felsorolásnál feltétlenül szólni kell a debre­ceni atommagkutatóról. Az ott folyó munka annak igazolása, hogy a kiválasz­tott helyeken egy-két igen fontos területre kell koncentrálni. Végül nem hagy­ható ki a sorból — különösen, ha a műszerellátottságot vesszük figyelembe — a Miskolci Akadémiai Bizottság. — Ha már szóba került a hozzánk legközelebb eső tudományos központ, érdekelne, miként ítéli meg a tudomány helyzetét Heves megyében? — Ügy gondolom, a maga tanárképző főiskolájával Eger is vidéki bázi­saink egyike. Ahogy én látom, Heves megyében jók a lehetőségek a tovább­lépéshez. Ám,, hogy ez valósággá váljék, ahhoz mindenekelőtt pénzre lenne szükség. A megyeszékhely szellemi hagyományai is ezt követelnék meg. Kis körültekintés kellene, hiszen egyénileg nagyon jó kutatók dolgoznak Hevesben. A múzeumokhoz kapcsolódva, különösen a néprajzkutatás sikerei biztatóak. Legutóbb épp a palócvilág értékeinek feltárása ragadta meg a figyelmemet. Azt hiszem, még ebben is vannak rejtett tartalékok. A Heves megyei tudományos élet fellendítéséhez, kölcsönösen keresve az együttműködés lehetőségeit, az Akadémia is hozzájárulhat a maga támoga­tásával. Én azt mondom, le kell ülni az országos tudományirányító szervek vezetőivel és megbeszélni a tennivalókat! — Beszélgetésünk végén kanyarodjunk vissza az ön személyéhez, mun­kásságához. Mi foglalkoztatja ezekben a hónapokban Kulcsár Kálmánt, a társadalomkutatót, a szociológust? — Amivel jelenleg foglalkozom, az tulajdonképpen sokkal korábbra nyú­lik vissza. Már szó volt róla, leginkább a jogszociológia érdekel. Vizsgálódá­saimat három földrajzi területen folytatom: természetesen Magyarországon és a kelet-európai államokban. Azután Indiában, ahol 1974-ben kezdtem el a ku­tatást. Az ázsiai országban az vonzott, hogy rendszerében több összetett jog­elem fedezhető fel. Kíváncsi voltam, hogyan léteznek ezek egymás mellett, milyen a viszonyuk, s persze, a hatásuk. Az elmúlt tíz év alatt négy alkalom­mal tölthettem Indiában egy-egy hónapot. S6k jó kollégával ismerkedtem meg, barátot szereztem. A harmadik hely — Kelet-Afrika. Tanzánia és Etió­pia. Arra keresem a feleletet, hogy három, különböző kulturális szférában mit produkál a jog akkor, amikor meghatározó program a társadalom átalakítása. A távoli országokban ehhez hozzáértendő, hogy mindez szocialisztikus alapon 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom