Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinonimaszótára
rak hasznát és gyűjti, hasznosítja a bennük rejlő értékeket, az rátalált hivatása sikeres gyakorlásának biztosítékára. Ezt a szemléletet kell felismernünk és megértenünk, hogy ne lepjen meg bennünket a Gárdonyi könyvtárából előkerült, valóságos szótár gyűjtemény. Magától értetődik, hogy az író könyvespolcain meghúzódtak a holt klasz- szikus nyelvek (görög, héber, latin) és a kor világnyelveinek (angol, francia, német, olasz, orosz) szótárai, de az már váratlan, hogy ugyanonnan bolgár, cseh, finn, holland, román, szlovák, tatár, török, vogul és más szótárak is előkerültek. A köteteikben olvasható bejegyzések és a szótárak mellett talált nyelvkönyvek azt mutatják, hogy Gárdonyi ezekkel a nyelvekkel valóban foglalkozott. Miért tágította ilyen szélesre a nyelvtanulás körét? Egyik oka, hogy meggyőződése szerint csak eredeti szöveg ad teljes élményt, egyértelmű eligazítást az irodalomban, illetve a vizsgált mű tárgykörében. A fordítást ferdítésnek, rossz esetben hamisításnak tartotta. „Adjátok kezembe az eredeti szöveget!” — hangzott Gárdonyi követelése, mielőtt valami lényeges témáról vagy egy műről véleményt nyilvánított. A közép-ázsiai kis népek nyelvét azért tanulmányozta, mert közvetlen kutatással akarta megismerni a magyar nyelv eredetét. Felfogása szerint a mi nyelvünk a legszebb, legkifejezőbb és leggazdagabb nyelvek közé tartozik. Ezt szilárdan hitte és széles körben hirdette. Meggyőződése igazáról úgy is bizonyságot akart szerezni, hogy anyanyelve tömörségét, változatosságát idegen nyelvekével hasonlította össze. A magyar nyelv védelmét és gazdagítását falusi tanító korától kezdve, céltudatosan szolgálta. Az egri hagyaték sok irata beszél erről. Ezek egyike a Magyar Tudományos Akadémia 1899. évi „Utasítások az új magyar szótár adatgyűjtőinek” cimű füzete. A kiadvány címlapján ajánlást olvashatunk, ezzel a szöveggel: „Gárdonyi Géza észrevételeit és megjegyzéseit mindenkor szívesen veszi mind a Szótári Bizottság, mind a M. Nyelvtud. Társaság. Szily Kálmán." Gárdonyi 1900 januárjában, tizenhét kézirati lapon elősorolja a magyar helyesírás szabályaira vonatkozó javaslatait. Az említett hagyatékban megtalált kézirat utolsó lapjának hátoldalán olvasható a dokumentum további sorsára utaló, következő hivatalos feljegyzés: „Kiadatik Simányi Zsigmond r. tag úrnak, mint az MT Akadémia helyesírási bizottsága előadójának. Budapest, 1900. január 26. Szily főtitkár." A közelmúltban — egy készülő Gárdonyi-kalendárium előkészítése keretében — összegyűjtöttük az 1907-ből Gárdonyi életére vonatkozóan eddig megismert adatokat. Kiderült, hogy az év januárjának öt napjára jegyezte fel Gárdonyi, hogy az akadémiai nagy szótár szerkesztésével foglalkozott. Azt javasolta, hogy az Akadémia pár évi gyűjtőmunka után, füzetenként adja ki az új nagy szótárat. Kezdjék az ábécé első lpetűivel és kérjék fel az olvasókat, hogy összegyűjtött észrevételeiket, javaslataikat jegyezzék bele ezekbe a füzetekbe. Amikor a füzetek kiadásával az ábécé végére érnek, gyűjtsék össze azokat és az olvasók javaslatait is figyelembe véve, adjanak ki újabb, teljesebbé tett sorozatot. így a nagy szótár néhány év alatt forgalomba kerülne és a szüntelen forgás következtében állandóan tökéletesedne. A logikus, de magyar viszonyok között szokatlan javaslatot nem fogadták el. Ehelyett megjelentettek egy címszójegyzéket a szavak egyféle jelentésével, minden magyarázat és szófejtés nélkül. Gárdonyi József Az élő Gárdonyi című könyvében említi, hogy apja hagyatékában fióknyi jegyzet maradt meg, amelyekből összeállítható lenne egy magyarító szótár és az idegen szavak szótára. Valóban, közel kétezer ilyen 32
