Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinonimaszótára

Ezzel szemben mégis az a szomorú valóság, hogy nincs lakásom és nem áll módomban, hogy úgy és akkor — vagy inkább megfordítva, akkor, tehát úgy tudjak dolgozni, amikor és ennek következtében, ahogy akarok. Mennyit írhattam volna, elsősorban ebbe a kötetbe — (minden nagy és kegyetlenül nagy munkáimtól) —, hisz ezek a forgácsok az enyv és a csontok egy írói életmű hatalmas épületében. Ez a mész, malter és homok — enélkül töredék az egész. Alig van rá mód, hogy az író munkáiban elhelyezhesse számottevő és lényeges, fontos mondanivalóit; alig van rá lehetőség, hogy az effajta, ezer irányba szétágazó érdeklődés, megfigyelés és gondolat helyhez (méltó helyhez) jusson egy irányba haladó (vagy tapogatózó) művekben. Egy író igazi arca ebben a formában bontakozik ki, és ha elmulasztja papírra vetni ezeket a forgácsokat nap mint nap, leszámol azzal, hogy munkája túlélje, s el ne hamvadjon, sokszor igazságtalanul és idő előtt. Így bizony nem jutottam hozzá, hogy ezekben a napokban írjak a béketárgyalásokról, azután (tegnapelőtt zajlott csak le) az országos parasztnapról, az ország hangulatáról, környezetemről, olvasmányaimról, pincében összerohadt könyveimről (egy egész élet munkája ment veszendőbe a nyirkos pince miatt). Egyszóval, ha így megy tovább, üres kereteket teremtek majd, mint a természet és bizonyos fajta művek anélkül, hogy mással azokat megtölthetném.

(Folytatjuk)

Lapok egy különleges kéziratból

Gárdonyi Géza szinonima-szótára

VI. rész

Gárdonyiban korán kialakult az az érdekes tulajdonság, hogy az olvasmányaiban vagy tanulmányai során előkerült és fontosnak tűnő életszabályokat felírta egy kemény papírdarabra és az ilyen cédulákat maga előtt tartotta, hogy tekintete minél gyakrabban megakadjon rajtuk. így került a nagyon szegény egri diákszállás falára, a nemesedni akaró ifjú fekvőhelye fölé Franklin Benjámin tizenkét erkölcsi alapelve. Később is készített feliratokat a helyes napirend, a legjobb munkamódszer, a szabadidő legokosabb eltöltése érdekében. A minden napra szükségesnek tartott hegedülés szabályait például olyan talpas, felállítható táblácskákra írta, amelyeket legszívesebben magára a hangszerre erősített, hogy játék közben lássa.

Ilyen, kőbe vésendő szabályokat érdemlő és igénylő ügy volt számára a szavak értéke. A szó, a kincset érő építőanyag megbecsüléséről, felelősség- teljes használatáról, szakadatlan vizsgálatáról, gondos és szigorú rostálásáról, gyűjtéséről, új szavak alkotásáról, régiek újjáalakításáról számos követelményt és módszert szövegezett meg magának. A szó az ő számára vályog, építőanyag, kóc a fonáshoz, zsinórra fűzendő gyöngy, aranyba foglalandó gyémánt, utat bevilágító reflektor. Szerinte a szó ébren tart, kézen fogva vezet, szórakoztat, szeretetre, gondolkodásra, cselekvésre késztet; megnyitja a világot, feltárja a múltat és alakítja a jövőt.

A szótár Gárdonyi szemléletében egy a kincstárral. Akinek jó szótárai vannak, annak aranybányák szolgálják írói munkáját. Aki felismeri a szótá31