Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - FILMMŰVÉSZET - Homa János: A mozik jövője
Hősök egy húsz év előtti regényből Előszófélét kellene írnom egy Fábri-féle forgatókönyvhöz, amely Szent- kúthy Miklós 1966-ban megjelent regényéből, az Angyali Gigiből készült. Az első részt kaptuk közlésre, így a regény, a forgatókönyv meséjét legalább ide kell sűrítenünk. Sándor festőművész, nagynénje Sophie zsarnoksága alatt éli a maga életét, kiszolgálva és kiszolgáltatottan. Kiszolgálva, mert Sophie mindig is az általa nevelt gyereket látja benne, akiről gondoskodnia kell. Ezen a jogcímen azonban szerető zsarnoka is, aki beleszól mindenébe. Még a Gigi-ügybe is. Ez a Gigi ugyancsak képzőművész, az ősidőkbe gyökerező a kapcsolata Sándorral. Hanton él, a kis falu kis közösségének minden derűjét, átkát, gondját, szoba- és istállómelegét vállalva magára. Sándort érzései, a lelkiismerete és sorsa leviszi Hantra és akkor ott, az összezárkózás, a körülmények, a szokatlan szereplők által összegyűrten-összegyúrtan megindul a viharzó küzdelem, amit Gigi kipusztíthatatlan ereje, szándéka és győzni igyekvése táplál. Sándor csak azt teszi, inkább csak azt teheti, amit beidegződései, érzelmei, elképzelései ebben a talányos helyzetben súghatnak neki. No, persze figyelembe véve azt is, mire számíthat még és már Gigi oldaláról. Egy bizonyos, hogy a vész, a fátum, a meglepetések vihara, ereje mindig is Gigi oldaláról támad. Ez a Gigi akkor is vihar, ha netán éppen semmi nem történik. De megtörténhetik bármi, hiszen még él. Még akkor is, ha Sándor egy adott pillanatban így morfondírozik: „Ragaszkodtam, aszketikus következetésséggel, Gigi abszolút halálához; még holmi absztrakt helyet sem engedélyeztem számára lelkemben. Gyilkosok vágyálma áldozatukat ilyen nyomtalanul megsemmisíteni.” Hát igen, ez az, amikor a halálhoz valaki odabiggyeszti az abszolút jelzőt, azzal már azt is közölte, hogy ez a halál nem halál, nem is relatív, hanem maga a legvadabb szerelemmel teletömött élet. És Gigi ezért a szerelemért mennyi mindenre hajlandó. Eltűr más nőket Sándor körül! És nemcsak Sophiet, a nagynénit, a fiatal feleséget is. Hogy miért? Csak azért, mert kivívta magának azt a jogot, hogy Sándorért, ezért a sikerrel és sikertől is elkényeztetett, lebódult, vagy nagyon is ébren lévő emberért mindent megtehessen. Aki a históriát, ezt a remek humorral összerótt mesét élvezni akarja, vegye elő a kötetet a közkönyvtárból. 1966-ban még nem éreztem rá magam Szentkúthy Miklós írásaira. Most, aktuálitása kerekedvén az Angyali Gigit a Megyei Könyvtárból kölcsönöztem ki. Olvasván a művet ezt a húsz évvel ezelőtti kor- és jellemrajzot, előbb kétkedtem. Eladdig, hogy az egész csak szellemes írói kitalálás. Ahogy azonban beljebb haladtam az olvasásban, sok minden kezdett derengeni. Anno dacumal szédületes ötletek mentek át a gyakorlatba, a művészek — éppen képzelőerejüknél fogva — annyi ötletet raktak a társadalmi, gazdasági, lelki újítók asztalára, hogy ma is elhihető: egy ilyen Gigi-féle művészalakzat leköltözik Hantra (a dunántúli község neve a helységnévtárban Hantos) és ott, azaz, hogy onnan váltja meg a világot. Vagy ha azt nem, egy pesti festő körül csinál akkora rendet, amilyet Andersen bácsi se tudott mesélni az ő korabeli gyermekolvasóinak. 62
