Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - FILMMŰVÉSZET - Fábri Zoltán: Angyali Gigi (irodalmi forgatókönyv-részlet) - Farkas András bevezetőjével
Habent sua fata libelli... A könyveknek megvan a maguk sorsa. Ez a nagyszerű figura, Gigi, húsz esztendeig hevert a kötet lapjain, amíg jött a Kossuth-díjas filmrendező, a Fábri és forgatókönyvet csinált belőle. S minden bizonnyal filmet is. Ismerjük művészi akaraterejét, alkotókedvét, a nagy és tiszta jellemek iránti érzékenységét. Gigi megérdemli, hogy filmre kerüljön. Hogy oktassák mindazt a széles tömegeknek, amit ő erkölcsében, szellemiségében, botlásaiban is jelenthet. Ahogy Szentkúthy megírta őt. És vegyük észre jobb, igazabb íróinkat is. Ne csak azokat, akik gyors tollal a mát akarják csak szolgálni. A hamburger kapható az utcasarkon, hasznos, mert elveri éhségünket, majd szaladhatunk tovább. De aki étkezni akar, asztalhoz ül, terítéket kap, ételt, fűszerezettet, iszik rá és attól is embernek érzi magát, ahogyan ez megtörténik vele. Mi a hatvanas években lótot- tunk-futottunk, és sok mindent sietve csináltunk, miközben elfelejtettük észrevenni, Gigit, a gigiket, aki népművel, népművészetet csinál, zenél, táncol, csinál egy-sosem-volt-világot, Hanton és Pesten, mert egyéniség, mert jellem, mert hisz, mert szeret. És hányadán volt mindezért a becsülete? Kért érte fizetséget? Kis hangversenyterem Sándor töprengő arca a közönség között. Daumier, Chagall, Giorgione Alvó Vénusza, Bosch Gyönyörök kertje különböző képeinek felvillanó részletei. Műteremlakás Sándor belép a lakásba. Sophie a konyhában ügyködik. Bemegy. A műterem tele Gigi aktfotóival, rajzokkal, képekkel. Sándor ledobja a kabátját. Melege van. (farkas) Angyali Gigi Szentkúthy Miklós regénye nyomán egy leendő film forgatókönyve első vázlatának az eleje. Irta: Fábri Zoltán Sándor hangja: A Zeneakadémia kistermében Mozart B-dúr trióját játszották. Szerettem Mozartot. De most alig tudtam a zenére figyelni, azon töprengtem, hogy az ígért rajzokat, „Pollákné álmát” hogyan küldjem el egy lengyel vicclapnak?... ...Rajzsorozatot kértek: mire emlékszik Pollákné a hangverseny után az ágyban? A világ képzőművészetének sok idézete jutott eszembe, de messzire nem jutottam... Sándor: Halló, Sophie! Sophie: Szervusz, Sándorka. Milyen volt? Sándor: Na, so, so! 63
