Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 2. szám - FILMMŰVÉSZET - Szalay Zoltán: Megteremteni a magunk megálmodta világot

Csökkenteni a filmek számát? Bizonyos mennyiség elengedhetetlen a színvonal tartására. Nehéz megjósolni azt is, hogy egy alkotás jó lesz-e. Másodlagos forrásaink lehetnek a tv, a Mokép vagy a Hungarofilm. Évente a mozijegy-bevétel 130 millió forint. A játékfilmek éves gyártási költsége általában eléri a 300 milliót.

— Az ellentmondás feloldása javarészt múlik az alkotókon is. Nekik mennyiben áll érdekükben valamit lefaragni a kiadásokból?

— Erre természetesen megvan a saját módszer. Ügy foglalható össze: technológia és tapasztalat. Vannak bizonyos normák, amelyeket be kell tartani. Például egy játékfilmnek harminc-negyven nap alatt kell elkészülnie.

— Ez így meglehetősen szigorúan hangzik. Az ösztönzés?

— Itt van például az úgynevezett hatékonysági prémium. Amikoris szembeállítjuk az összes gyártási költséget a jegyekből és a külföldi eladásokból származó bevétellel. Ha a költségek harmincöt százalékig megtérülnek, akkor már jár a prémium. Érdekük tehát az alkotóknak, hogy minél gyorsabban végezzenek jó színvonalú munkát.

— S ha valami miatt nem jön össze?

— Olyan nincs. Ha mondjuk egy kezdőnek nem sikerül megvalósítania elképzeléseit, akkor egy tapasztaltabb fejezi be helyette a munkát.

VEZÉRHANG ÉS ZÖREJEK, AVAGY AZ UTÓMUNKÁK (5. SNITT)

Két esztendeje épült az utószinkron-stúdió, amely a neves rendező, Ra- nódy László emlékét őrzi. Amolyan ház a házban építmény. Kettős fal övezi a belső helyiségeket és a kis lépcsőházat. Alapzata ómega-alakú lemezekre támaszkodik. Így azután jöhet bármilyen hangerejű repülő, lehet bármilyen kopácsolás, a létesítmény falazata mindent elnyel.

Épp befejeződtek Gát György, a Linda rendezője újabb televíziós filmjének utómunkálatai, amikor betoppanunk. Kísérőnk Pechán Rudolf, a hang- és vágástecnikai főosztály helyettes vezetője.

— Ez a stúdió dialóg- és zajszinkronra való — tájékoztat. — Az itteni munkára a forgatás és az előhívás után kerül sor. Legtöbbször úgynevezett vezérhangos film készül. Kis tekercsekre vágják az anyagot, hozzáfűzik a helyszíni, vagyis a vezérhangot. A beszéd végső formába öntése történik itt. A vezérhang alapján a színész felidézheti azt a szituációt, amelyben a forgatáskor volt. A vásznon pereg a jelenetrész, a szereplő pedig mikrofonba mondja a saját szövegét, persze ugyanazzal az átéléssel. Az ablakon túl, a hangmérnöki szobában végzik a keverést.

A szigetelés szinte tökéletes. Akár egy „süketszobában”. Oldalt háromszög alakú, forgatható prizmák. Velük az akusztika is változtatható.

Vendéglátónk váratlan mozdulattal felhajtja a zöld padlószőnyeget.

— Ez a beépített járópadló — mondja —, a zaj szinkronhoz nélkülözhetetlen. Többféle változata van, amelyekkel a legkülönfélébb lépéseket, mozgásokat utánozhatjuk.

Odébb található a vizesblokk, másfél méter mély árok. Csapok, lefolyók vannak benne, de például gumikád is. Büszkén mutatja a vetítővászon alatt a futófény-előjelzőt, amely nagy segítség a színésznek, hogy tudja, éppen melyik pillanatban kell elkezdenie mondókáját. A stúdió munkatársai saját maguk készítették, mint ahogy sok mást is a berendezések közül.

— Külön zörej színészek dolgoznak nálunk — folytatja az ismertetőt Pechán Rudolf. — A kóristák a legjobb zörejesek. Hallásuk, ritmusérzékük kiváló. A lódobogást például kókuszdióval utánozzák, a tűzropogást papír53