Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - FILMMŰVÉSZET - Szalay Zoltán: Megteremteni a magunk megálmodta világot
— Tudomásom szerint gyakran küzdenek szakemberhiánnyal. Pedig az ember azt hinné, különös vonzereje van a filmgyárnak. . . — Kétségkívül, sok szakmunkásra van szükségünk. Asztalosokra, ácsokra, ipari szobrászokra, kőművesekre, kárpitosokra. Az az igazság, hogy nemigen jelentkeznek. Rövid ideig van meg csak a varázsa annak, hogy itt dolgozhatnak. Végtére is közvetett a kapcsolatuk magával a produkcióval. — Nem lehetséges, hogy a nagy terhelés a varázsveszejtő? — Inkább azt mondom, nem egyenletes a terhelés. A nyári csúcs idején rengeteg a tennivaló. Fizikai, gyártási pótlékot tudunk adni, de sok külső erőt is kell foglalkoztatnunk. Utóbbiak átlagban napi ötszázért jönnek dolgozni. Brill Péterrel itteni munkájának másfél évtizedére emlékezünk. Segédépítészként került ide. Azóta számos érdekes alkotás részese lehetett. Jancsó Elektrájának, vagy John Huston Menekülés a győzelembe című filmjének, amelyben a világ mindmáig legnagyobbnak tartott futballistája, Pelé is játszott. — Az elkövetkező feladatok? — Sándor Pál Miss Arizona című művéhez már megkezdtük a díszletek építését. Ennek egyik főszerepét játssza Marcello Mastroianni. Ennek az évnek lesz szép munkája Szabó István A próféta és Elek Judit Tutajosok című alkotásához az elképzelt környezet megteremtése. Érkezik a díszlettervező, Banovieh Tamás. Panaszfélét mormol, hogy már tavaly október óta nyúlik ez a műtermi munka. Azután magyarázat helyett legyint, és siet tovább ... MIBE KERÜLHET A PRODUKCIÓ? (4. SNITT) — A gazdasági igazgatóság feladatai sem kisebbek a többiekénél — vélekedik dr. Baji László. — Mi úgy hívjuk ezt, hogy produkciós ellenőrzési, elszámoltatási terület. A költségek, bérek, kiadások és bevételek gazdája. — Nyilván a költségvetés is igencsak eltérő jellegzetességeket foglal magában az átlagostól.. . — Először is a bérek: létszámunk 2100 körül mozog. Nagyon sokan dolgoznak állományon kívüliek. Színészek, írók, statiszták, szakértők. Jelenleg a keresetszint-szabályozás érvényesül, ami — egyáltalán nem jó! — A nálunk dolgozók, a művészek alapbére a filmek darabszámához kapcsolódik. Egy bizonyos mennyiség után viszont nincs fedezet. Ha mondjuk leül a gyár termelése, akkor ugyanez már soknak bizonyul. Többletmunkákat viszont nem tudunk vállalni. A hamarosan bekövetkező átszervezés alapja, hogy a bérrendszer megváltozzék! — Egyszerű halandó számára elképesztően nagynak tűnnek azok az ösz- szegek, amelyekbe belekerülnek a filmek. Vajon túl laikusak lennénk? — Egy filmnél nehéz pontosan előre megszabni, mennyi legyen a költségvetése. Átlagban 18—20 millió forint. Gondolja csak meg, ez félmillió dollár. Egy-egy nagy amerikai produkció 20—30 millió dollár! Egy gyönge angol vagy olasz film is 3—4 millió. Jó, jó, mondhatná, az egy más világ. Az amerikai film uralkodó. De keleten is drágább, például a Szovjetunióban egy-egy film. Érdekes megállapítás, hogy az az ország, amely a nemzeti filmgyártására áldozni akar, annak a lakossága a 40 milliót kell, hogy megközelítse. Magyarország ennek a negyede ... — Azért akadnak különféle „jótékony” források is ... — A játékfilmek előállítására évi 220 millió forint az állami dotáció. Ám ez 1981 óta mindig ugyanennyi. Márpedig a 7—8 százalékos infláció miatt megnőttek a költségeink. Négy-öt év alatt negyvenszázalékos lett a pénzhiány. 52
