Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Az idegen (kisregény)
Azt a csoportképet nem lehet törölni az emlékezetből. A szállóigazgató menedzselt. Valódi képességek után kutatott, afféle szellemi, illetve funkcionáriusi vérfrissítést óhajtott, hogy ne terpeszkedjenek minden poszton ugyanazok. Tartalék energiáim felszabadultak, de tüzelt a revansvágy is. Riválisaim felhördültek. Rájuk dördültem: — Kibuktatok a „csapatból”. Ez fáj, amiatt ágáltak. Hja kérem, ezek már az új, a sötétségkergető szelek. Röpítenek titeket. Akárcsak a dilettáns adjunktust. Végignéztem kiköltözését, hogy jogtalanul bitorolt hajlékában rendezzem be a színjátszó csoport irodáját. A tekintetek összevillantak. Nem végleges búcsúzásra. XVI. A tókékség körülvett, sápadozva figyeltem: — írd meg a pózokat. Sűrítsd novellákba, regényekbe, darabokba. Ne a hétköznapokban éld meg a párbeszédeket. Ismered Jób történetét. A bolygóbeliek szent kötetéből. Jákob tusakodásából is okulhatnál. Az igazért — magadéért, máséért hadra szállhatsz. De indulatok nélkül, keresve társaidban a veled közöst, a titeket összekötőt. Ne így csináld. Az áttűnés a gimnáziumba rendelt. Testületi értekezletre. Az ökör igazgató rajtolt. Nyegleségemet, rátartiságomat emlegette. Sorakoztak a diplomatikusan megfogalmazott vádak. Következtek a többiek. A nagy méretű hátsó fél szorgalmatos nyaldosói. — A kolléga az utcán táskarádióval jár. Ez nem egyeztethető össze a tanári méltósággal. — A kartárs feltűnő ingkabátot hord, s vett egy olyan ballonkabátot, amelyért már két diák kapott igazgatói megrovást. — Kitűnően képzett, de Übermensch típus, kár lenne lemondani róla, hiszen nagyszerű nevelő válhatna belőle, ha idomulna. Például hozzánk — prüntyögött Lacika, az eszes gerinctelen. A kora délutánból este tizenegy lett. A téma változatlan. Látszólag könyvet olvastam, a hájas főnök rám ripakodott. — Ez felháborító, ránk se hederítesz! A „penge” szinte hasította a levegőt. — Két óránál többet bűn fecsegni. Egyébként rögvest reagálok. Éhbérért, kedveskéim, nem leszek torz karakter. Személyi szokásaim, nevezhetitek hóbortjaimnak is, nem sértik a közízlést, legfeljebb a ti falusi konzervativizmusotokat. S ez az, ami engem egyáltalán nem érdekel. Ostoroztatok, hát ne maradjak adós! Marika, maga született tehetségtelenség, áskálódás helyett inkább azzal törődne, hogy vérmes párja miként szuszog Jutka után, a nem kettejükre méretezett tanáriban. Ladiszlausz! Jó lenne, ha részeg feleséged szedegetnéd fel az árokpartról, s megakadályoznád, hogy fél szilváért kínálja aligha NB I-es bájait. Lajoskám! Voltál olyan sunyi, hogy alkudtál a státusomra. Beültél az órámra szimatolni. Ügy vélted, nem készültem. Szegénykém: önmagad kórképét vetítetted rám. Nem teszem le a fegyvert, állom a sarat. Meglátjuk: ki bírja tovább szuflával. Mellesleg: a gyerekekre is érdemes lenne gondolni. Például a tanításra. Ott, azon a fronton versenghetünk. Az a moslék nem sejtette, hogy — inkognitóban — védőm is akad a vészbíróság tagjai sorában. Hígfejű Andrással és szűkelméjű Orsolyával kötött egyezséget, s jelenlétemmel nem is számolt. A valaha döfködő ellenfelek már a lakást is kiszemelték maguknak. 31
