Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Bőgel József: Körkép a magyar színházi életről
• Színház Körkép a magyar színházi életről A funkcionális struktúra tekintetében vidéken kis, közép és nagyszínházakról lehet beszélni. E besorolás összefüggésben van e színházak apparátusának, feladatrendszerének nagyságával, de tagozatainak, részfunkcióinak számával is. A nagyszínházak: a pécsi, a debreceni, a szegedi, a miskolci és a győri (tehát a megyei városokban levők) — többtagozatosak (a legtöbbel, hattal a pécsi társulat rendelkezik). A középszínházak — Kaposvár, Szolnok, Kecskemét — ma (még vagy ismét, de meddig) képesek jelentékenyebb operett-musical produkciókat is létrehozni, de ez utóbbi funkció teljesítéséhez már nem rendelkeznek külön speciális művészi apparátussal, mint ahogy az a megelőző évtizedekben még — náluk — szokásban volt, ha nem is egészen sterilen elkülönített formában. Ugyanakkor az apparátus nagyságánál fogva kisszínházak közé sorolható veszprémi, békéscsabai, nyíregyházi és zalaegerszegi színház zenésszínházi előadásokat is létrehoz. Le kell szögezni, hogy a tagozatokra való hivatkozás és ezek tervezése vagy fejlesztése csak a nagyszínházaknál indokolt (s elképzelhető volna a jövőben a középszínházak egy részénél), ott sem minden tagozat, funkció esetében. Igazában funkciók ezek a tagozatok, azt jelzik, hogy melyik színház mit tud műfajilag a színpadra vinni, s csak a speciális funkciók, tagozatok jelentik a viszonylagos elkülönülést, a félig önálló vezetési apparátust, olykor a már majdnem teljes elkülönülésig (győri és pécsi balett, szegedi, debreceni és pécsi opera és bábszínház, a táncházi és az operaegyüttes a Népszínházban). Általános jelenség (újabban kissé fogyóban), hogy a művészeti apparátus még a legjobban tagolt részei is (karok, szólisták, színészek) átjátszanak egymás produkcióiba. Mindez öszefügg azzal, hogy Magyarországon nincsenek több társulattal és egyúttal több színházi épülettel rendelkező vidéki városok. Vannak egyes városainkban bizonytalanabb profilú kamaraszínházak, nem csak színházi rendeltetésű épületekben, hanem művelődési házakban, mozikban, színházi próbatermekben és így tovább (Pécs, Győr, Miskolc, Debrecen, Kecskemét, Szeged, Zalaegerszeg). Akadnak stúdiószínházak is, többnyire a színházépületekén belül (Veszprém, Kaposvár, Miskolc, Békéscsaba, Nyíregyháza, Zalaegerszeg), néhol kívül (Debrecen). A vidéki színházi struktúra a funkcionalitás szempontjából nagyon küszködik tehát az urbanisztikai fejletlenségek következményeivel, a múlt örökségével, nyújtózkodik, osztódik, ahogy lehet, igénybe véve a gyakran jobb felszereltségű művelődési objektumokat is. Ezért — mindenekelőtt vidéken — szükséges új kamaraszínházi és stúdiószínházi helyiségek betervezése, fejlesztése, kiváltképpen a többtagozatos nagyszínházak esetében, összhangban persze a művelődésiotthon-hálózat fejlesztési terveivel. Nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy éppen ez utóbbiak (városiak) ese63
