Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - TUDOMÁNYOK - Lőkös István: A Veljko Petrović-jelenség
váryak, s a Nemeskéry Árpádok közül való, a közöttük levő távolság mégis csillagászati. Ez utóbbiak elherdálói mindazon értékeknek, amelyek csaknem egy évszázaddal korábban a magyar nemesség legjavát jellemezték, Hangos Márton viszont átmentője mindannak, ami a jövő felé mutat. A harmincas évek legelején Veljko Petrovic terjedelmes tanulmányt írt Kossuth Duna-konföderáció tervéről. Értekezése a maga idejében a közös múltra építhető megbékélés lehetőségének keresése volt, egyik beszédes dokumentuma a dunatáji együttműködést szorgalmazó hazai és külországi törekvéseknek. A hazaiak (Németh László, József Attila, Bartók Béla, Kodály Zoltán stb.) mellett számos külföldi író és alkotóművész (Emil Boleslav Lu- kác, Emil Isac, Miroslav Krleza, Todor Manojlovic stb.) tartotta fontosnak Kelet-Közép-Európa népeinek megbékélését, s csak természetes, hogy a dunatáji nemzetiségi problémák szerb ismerője, Veljko Petrovic is köztük van. „Ma már a szó teljes értelmében közhely — írta 1930-ban —, hogy ezek a népek egymásra vannak utalva", s az uralkodó rétegek bűne és felelőssége, hogy — politikai vakságból, felsőbbségi tudatból — kézfogás helyett hátat fordítottak ezeknek a népeknek. Petrovic e két utóbbi munkáját, a Magyar Pista című elbeszélést, s a fenti tanulmányt egybevetve, nyomban felfedezzük az eszmei összecsengést, és persze azt is, hogy mindennek gyökerei a századelőig nyúlnak vissza. Más szóval: a pályakezdés és beérkezés idején Adyra figyelő, a Croatiat szerkesztő, magyar verseket szerbül, horvát és szerb lírát magyarul tolmácsoló, szépprózájának világát magyar hősökkel is benépesítő Petrovic jó negyedszázad elmúltával is hű maradt ifjúkori eszményeihez, s a történelem viharai után — élményvilágának kettős kötődéséből fakadóan — a kelet-közép-európai problémák megítélésében mindig konzekvens maradt. És nemcsak a harmincas évekig, hanem később is. Szabó Pál, aki 1946-ban a felszabadult Jugoszláviában találkozott vele, megelégedéssel konstatálhatta: Veljko Petrovic egész „írói munkássága a szerb—magyar, illetve jugoszláv— magyar népi közeledést szolgálta”. Halála előtt két esztendővel, 1965-ben magunk is ezzel a tudattal vehettünk tőle búcsút Belgrádban . .. Lőkös István 59
