Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Szalay Zoltán: Beszélgetés dr. Medve László egészségügyi miniszterrel
sonlítjuk a miénket. Elegendő mennyiségben és minőségben áldozunk-e itthon ennek a betegségnek az elhárítására? — Ami a pénzügyi oldalt illeti, pontosan bizony nem könnyű kiszámolni, mekkora összegeket fordítsunk a kutatás és a gyógyítás fejlesztésére. Ez ugyanis igen sok tényezőtől függ. Mindenképpen alapvetőnek tartjuk, hogy a tudományos igényű munkák kapjanak kellő támogatást! A felszerelésekről, berendezésekről: például az izotópos vizsgálatokhoz úgynevezett gammakamerák kellenek. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen ezeket mi gyártjuk. A sugaras kezelésben azonban kétségkívül van mit szégyellnünk. A VII. ötéves tervidőszak végére szeretnénk elérni, hogy elegendő kobaltágyújuk legyen gyógy- intézményeinknek. De mielőbb szükség lenne az úgynevezett lineáris gyorsítókra is, amelyekkel a kóros szövet mélysége, formája még pontosabban meghatározható. Nálunk egyelőre csak az Országos Onkológiai Intézetben található ilyen berendezés. Természetesen azon vagyunk, hogy ezekből is minél többet, mihamarabb beszerezzünk. — Nemegyszer elhangzott már, hogy nem félni keU a ráktól, hanem tenni ellene. Mégis rendszerint ijedtség költözik belénk, ha hallunk akárcsak kezdődő betegségről másoknál, vagy esetleg saját magunkon észlelünk gyanús tüneteket ... — Mint már szó volt róla, a betegség korai felismeréséhez elengedhetetlen a szűrővizsgálatok mind gyakoribbá tétele. Ugyanakkor azonban döntő fontosságú, hogy ha valaki magán gyanús jelet fedez fel, haladéktalanul forduljon orvoshoz! Természetesen a betegek fogadásához is még tovább kell javítanunk a feltételeken. Érdekességként mondom el, hogy éppen az emlőrák mielőbbi felismerése érdekében nagyon sok országban — s ez a kezdeményezés Japánból indult ki — a nőket külön tanítják arra, hogy miként vizsgálják magukat rendszeresen. Ennek hatásaként jelentős százalékban idejekorán sikerült feltárni a legkisebb problémát. Ami a félelmet illeti, úgy gondolom az is közrejátszhat ebben, hogy éppen nálunk, de tulajdonképpen a világon nagyon sok helyen, nagyobb a propagandája a rák okozta haláleseteknek, mint a belőle való kigyógyulásnak. Az ijedtség elkerülését segítheti az is, ha az emberek többet törődnek saját egészségükkel, kellőképpen óvják magukat a környezet káros hatásaitól. Hadd mondjak el egy példát: kimutatható, hogy amiként nőtt a cigarettázók száma, úgy gyarapodott a tüdőrákkal kezelt betegek aránya. Ez már csak azért is elgondolkodtató — s ezt mint eredetileg tüdőgyógyász is mondom —, mert a csaknem kétszáz féle rákbetegség közül éppen a tüdőt megtámadó a leggyakoribb hazánkban. Aránya meghaladja jócskán az ötven százalékot! — Valamennyi betegségnél elkerülhetetlen kérdés, hogy mi lehet a megelőzés módja, mit tehetünk mi magunk, és mit tesz az egészségügyi kormányzat? — Éppen a kongresszuson rendkívül sok szó esett a táplálkozási szokásaink helytelenségéről. Nagyon elterjedt például a rostszegény ételek fogyasztása, ami elsősorban a vastagbélrák kialakulását idézheti elő. Nagyon károsak a növénytermesztésben felhasznált különféle mesterségek anyagok, de bebizonyított tény, egyes ruhafélék, valamint a légtérben előforduló, és mindinkább sűrűsödő gőzök és gázok ártalmassága is. Mondhatni azt, a rákellenes küzdelem kulcspontja éppen környezetünk védelme, megóvása az emberi civilizáció termelte haszontalan tényezőktől. A megelőzéshez járulnak természetesen az életmóddal kapcsolatos kérdések is. Kétségtelenül, az életvitelét mindenki maga határozza meg, de nem szabad elfelejteni, hogy reális lehetőségünk van a meg84
