Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Szalay Zoltán: Beszélgetés dr. Medve László egészségügyi miniszterrel
felelő életmód megválasztására. Egészségügyi kormányzatunk a legkülönbözőbb szervek támogatásával igyekszik szélesíteni a tanácsadást, s azon fáradozunk, hogy minél jobban nyitottá tegyük az egészségügyi ellátást. — Éppen a nyitottságot illetően, tudomásom szerint számos „nem hivatalos” próbálkozás is született a közelmúltban a rákbetegségek kutatásában, gyógyításában. Hasonló — egyébként onkológus professzortól is származó — ötletről adtunk hírt legutóbbi számunkban is. Ügy tűnik, az ezzel hivatásosan foglalkozók nem szívesen ismerkednek ezekkel a kísérletekkel... — Őszintén megmondom, hogy szinte naponként kapunk, magam is és munkatársaim is, ilyen jellegű leírásokat, állítólagos gyakorlati sikerekről számot adó tájékoztatókat. Ilyen mennyiséggel természetesen nem jut idő érdemben foglalkozni. Általában azonban az érdekesebb anyagokat szakembereknek adom ki, hogy vizsgálják meg. A kutató természetesen maga dönti el, mennyiben hasznosítható az adott elgondolás. Az viszont, ha az ötletgazda saját maga törekszik a gyakorlati megvalósításra, hozzájárulás nélkül, az már kuruzslásnak minősül, s azt kötelességem megakadályozni! Két példáról is beszélhetek: a mostanában sokat emlegetett Kovács Adám-féle gyógymódról egyelőre még semmiféle dokumentációt nem kaptunk. A Magyar Tudományos Akadémiának külön bizottsága vizsgálta ezt a megoldást, de még egyetlen gyógyult beteg — akiről ezt állították — nem került elő. A Béres- cseppek feltalálójáról külön film is készült a szenzáció kirobbanása idején, arról azonban már nem, hogy az ott bemutatottaknak egyike sem élte túl a két évet. Mégegyszer hangsúlyozom, a világon egyetlen egészségügyi miniszter sem engedheti meg, hogy ha van egy módszer, s arról bebizonyosodik, hogy rossz, azt tovább alkalmazzák. — Köszönöm a beszélgetést. Szalay Zoltán 85
