Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

A legnagyobb nehézséggel jöttem magam is haza az utolsó vonattal. Tülekedés, ordítozás, fejvesztettség volt az állomáson. Taposták egymást az emberek, a nők sikoltoztak. A nagy zűrzavarban Beregi Oszkár hangját hallottam, amint ordította gyermeke nevét. Abbáziában tették fel hozzá a vonatra az ablakon keresztül.

Hogy én hogyan kerültem fel, azt nem tudom — valaki bizonyára magával sodort. Poggyászaimat csak jóval később találtam meg az utolsó vagonban, a halomba dobált csomagok között.

Hazaérkezve nagy nyugtalanságot tapasztaltam a fővárosban. Letörve jár- tak-keltek az emberek. Katonákat szállító kocsik száguldoztak az utcákon. A szórakozóhelyeket bezárták. A színházak helyzete is bizonytalan lett. Egymás után csukták be, és beszüntették a fizetéseket...

Nálunk még fél fizetést kaptunk, később az elmaradt részt utólag pótolták. Csak háborús darabokat játszottunk. Heltai Jenő írt színházunknak Akik itthon maradtak címmel egy aktuális művet. Siralmas volt a helyzet, kapkodás volt. Ódry Árpád, a Nemzeti Színház művésze az Operában rendezett egy alkalmi előadást. Nekem egy templomi angyalszerep jutott benne: angyalszobor voltam egy magas talapzaton. Hosszú monológot kellett ott elmondanom, és közben majd leszédültem. A monológ után továbbra is ott kellett áll- nom szobormerevséggel, amíg lement a függöny. Boldog voltam, hogy minden baj nélkül megúsztam.

Ahogy az öltözőmhöz értem, Jászai Mari hangját hallottam, aki a nézőtérről jött be:

— Hol van az a szépen beszélő kislány?

Cdry bemutatott neki, ettől kezdve vele kellett járnom a katonakórházakba. Szavaltunk a katonáknak, és cipeltük a cigarettákat, narancsot, gyufát, almát, amit Jászai Mari ládaszámra vásárolt részükre. Egyszer azt mondta:

— De buták az emberek, azt mondják, a bútoraimat adom el, hogy a katonáknak vásárolni tudjak, pedig csak a butonjaimat adtam el erre a célra.

Gyűjtötte a fényes egykoronásokat, és amikor az utcán katonával találkozott, markába nyomott ötöt és azzal már futott tovább. Egyszer az egyik megA bátyáin, mint az idegenlégió katonája.

12