Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
Jászai Mari Knoblauch: Mária nővér döbbent, mikor a pénzt a markába nyomta. Hogy megnyugtassam, megmondtam neki, hogy Jászai Mari volt. A katona nem ismerte fel, mert az utcán sűrű csipkefátyollal fedte az arcát. Kikaptam Jászaitól, hogy elárultam a nevét. Megvallom, kimondottan féltem tőle. Pedig a maga módján szeretett engem, de állandóan eszembe jutott, hogy egyszer egy kis színinövendéket, aki a Hamlet egyik előadásán a színpadon az uszályára lépett, és ő ettől kissé megbotlott, kint, a kulisszák mögött megpofozott. A felindulása érthető volt, mert a közönség szeret nevetni a fonák helyzeteken, és ez a jelenet rovására megy. A növendék miniszteri tanácsos lánya volt, nem hagyta annyiba a dolgot: a pofon egy havi fizetésébe került Jászainak. Zord természete taszította az embereket, annál inkább kitüntetés volt számomra, hogy rám esett a választása, és vele tarthattam missziójában. Határtalan tisztelettel néztem fel rá és hangtalanul, szól nélkül cipeltem a csomagokat. Még azt sem mertem említeni, hogy kislány koromban találkoztam már vele egy ebéden, amit Leszkay András, a Magyar Színház egykori igazgatója adott Jászai tiszteletére. Engem, a kis rokont szintén meghívtak, mert tudták rólam, hogy a színi pályára készülök. Reszketve vártam, hogy észrevegyen, de Jászai, szomorúságomra, nem vett rólam tudomást. Korábban itt találkoztam vele Erdélyben, Szováta-fürdőn, de akkor még nagyon kicsi gyerek voltam. Sokáig derültek ott Jászai kijelentésén, ami egy vendéglőben hangzott el. Jászai egy adag bőrös malacot rendelt, de mikor a pincér kihozta, drámai hangon így szólt: — Én rendeltem egy bőrös malacot, és hoztak egy szőrös malacot! 13
