Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
BARNA LÁNY (átveszi) Az új asszony hoz sót és kenyeret: leszünk mátkáid a mátkád helyett. SZŐKE LÁNY Falu küldött vagy város, egyre megy. BARNA LÁNY (melléje lép, átöleli a vállát) Ne öljetek többé. Szeressetek! Mindketten beleharapnak a sós kenyérdarabba, enni kezdik; közben (lemegy a függöny) (Folytatjuk) Lovak tipródnak benne. Felhők szabadulnának a parázsló karámból Egy madár az ég ajtaját kitódul mező, lomb, árnyék. Fut eléjük egy virágos ág. Elszabadul fekete ménes az ég gyémánt szilánk MAKAY MARGIT Hogy is volt...? HETVENÖT ÉV SZÍNPADON Anyagi helyzetem jobb lett, most már azt is megengedhettem magamnak, hogy nyári szabadságomat újra Abbáziában töltsem. Talán azért, mert ott gyógyultam meg rekedtségemből, megszerettem a tengert, a napfényt, a sós levegőt. Szerettem áthajózni Fiúméba. Egy ilyen alkalommal éppen a posta- hivatalból léptem ki, bátyámnak adtam fel levelet, aki útban volt hazafelé ötévi nehéz légiószolgálat után, mikor az utcán rikkancsok ordították, hogy kitört a háború (1914-et írtunk). Azonnal visszahajóztam Abbáziába, és elkezdtem lázasan csomagolni. 11 POLNER ZOLTÁN Borulat Homály. Forgószél-homály: a mozdulat táj borzolódik, lebeg és lassan összeáll a hömpölygő hőség. Föltámad a szél: kirajzik a láng, gyémánt szilánk az ég, forgószél-homály.
