Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Élet-ünnep (mesejáték)
PÉTER Nekem itt találkozóm van. BARNA LÁNY Randija? SZŐKE LÁNY (rendreutasítón) Randa szó, ne használd. PÉTER Tulajdonképpen semmi közük hozzá, de mivel szeretném, ha kérésemnek eleget tennének és magamra hagynának itt, meg kell őszintén mondanom: a két öcsémet várom ide. BARNA LÁNY Három fiútestvér? Ez szép! SZŐKE LÁNY Világgá mentek tíz évvel ezelőtt, és most találkoznak. PÉTER Honnan tudja? (máshangon) Nem mind a hárman mentünk világgá, csak ketten ... SZŐKE LÁNY (megnyugtatóan) Jó kis népmese. Tudja mit? Mi addig köd- sapkába bújunk, vagyis elbújunk a fa mögé, de mindent látunk és hallunk. (kezdi összhajtogatni a babákat, berakja őket a dobozba) Addig felfüggesztjük a mi ünnepünket, (összehajtja a pelenkát és a kendőt, a dobozzal együtt berakja a tarisznyájába) PÉTER (közben, a lányokhoz) Nem bánom. De csendben legyenek! A két lány, a Szőke és a Barna, leül a fa mögé a földre; a háttérben jobbközépről biciklista közeledik. Ábris leszáll a biciklijéről, olyan mundérban van, mint az első képbeliek: a biciklit jobb oldalt egy cserjéhez támasztja. Péter odalép a középső fához, törzséből kihúz egy kést; rozsdás, esetleg csöpög róla a vér. ÁBRIS (épp odaér, gyalog) Erőt, egészséget, (megcsókolja Pétert kétfelől) PÉTER (kicsit eltartja jobb kezével oldalt a kést, hogy meg ne döfje az öcs- csét) Szevasz, öreg fiú. ÁBRIS Mit nézel? PÉTER (mutatja a kést) Gyilkoltál, öcsém? ÁBRIS (halkan) A fiamat. PÉTER (járkálni kezd föl-alá) Megölted? ÁBRIS (katonai pihenj-állásban) Én vagyok a gyilkosa. PÉTER Parancsot kaptál? ÁBRIS Hogy minden tíz éven aluli gyereket öljünk meg. Mert túlnépesedik a föld. PÉTER Mindig szófogadó voltál. Apánk szavát is megfogadtad. ÁBRIS De aztán meggondolta a Nagy Főnök. Beérte a kutyákkal, meg a macskákkal. PÉTER És a fiaddal mi lett? ÁBRIS Azóta élőhalott, (kis szünet) Dugdosta a Cirmost, küldte ki a kenderesbe a Bodrit, de az csak nem bújt el, a kezemet nyaldosta. Az asszony pr6- bálta kővel dobálni, de a gyerek attól is oda volt. (Pálinkás bütyköst vesz elő az oldalzsebéből, kínálja Pétert: az a fejével nemet int. Ábris jót húz a bütykösből. Mentegetőzve) Nem lehetett mit tenni, benne volt a parancsban, hogy a saját jószágunkkal kell kezdeni. Sára a gyereket dugta volna el, hogy ne lássa, de ő végig akarta nézni. Falfehér volt. Aztán összeesett ... (legyint) PÉTER (halkan) Sokat ittam azelőtt. Míg festettem. De aztán beláttam, hogy össze kell szednem magam. Nem vagyok művész, kár a benzinért. Most a reklám-szakmában dolgozom, jól keresek (órájára néz) János késik. ÁBRIS (megint húz a bütykösből) Él, ha az élet, hogy az anyja eteti, itatja, pelenkázza a kilencéves nagy gyereket... De csak hebeg, egy értelmes szót se mond, néha meg vinnyogni kezd, mint a Bodri, nyávog, mint a Cirmos, amikor a nyákát nyiszáltam ... Megöltem. 7
