Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Élet-ünnep (mesejáték)

PÉTER A Vízöntő jegyében születtem, hát akkor minek nyakaljám a bort, meg a pálinkát, (mosolyogva) A Vízöntők függetlenek, és manapság csak az független, akinek sok a pénze. JÁNOS (jobbjelöl jön, szűk fekete nadrágban, csizmában, hímzett ingben) Is­ten éltessen benneteket. PÉTER, ÁBRIS (együtt) Isten éltessen, öcsém! (odalépnek hozzá, megcsókolják egymást) JÁNOS Szép, hogy nem feledkeztetek meg a mai napról. PÉTER (tréfásan) Már attól féltem, te feledkeztél meg, hogy ilyen késve ér­keztél. ÁBRIS Azt szokták mondani, mindig az késik, aki a legközelebbről jön. JÁNOS Megbetegedett a csikó, el kellett mennem a lódoktorért. PÉTER (kérdő hangon) Édesanyánk? JÁNOS Süti a rétest az ünnepre, (kis csend) Nagyon vár benneteket. (A szín­pad előterébe lép, a két bátyja is) Csak meg ne szomorítsátok. PÉTER Én azt hiszem, elégedett lesz, hogy lemondtam a művészi ábrándja­imról. (Hozzáfűzi) Meg a pálinkáról. JÁNOS És te, Ábris? Tudod-e, mit mondasz majd először is kedvest, szépet neki, midőn mely bölcsőd ringatá, a kart terjeszti ki? ÁBRIS Tudja, hogy mundért viselek, hisz édesapánk kívánsága volt. A gye­rekről meg hallgatok. JÁNOS (a sírdombhoz lép) Már kéne friss víz. PÉTER Miféle sír ez? JÁNOS Itt halt meg egy fiú, amikor a nagy csatározások voltak. Nem lehe­tett több tizenöt évesnél. Nem volt nála semmiféle igazolvány, (egysze­rűen) Én temettem el. ÁBRIS A mieink közül való volt, vagy a városból? JÁNOS Ki tudja azt? Gránát tépte szét, nem maradt arca... Vékonyka volt a keze, és tintás volt a jobb mutatóujja, (elgondolkozva) Hozhattam vol­na vizet. PÉTER Várj, majd én. Hátramegy a játélcautóhoz, átlátszó üveget hoz, kiveszi a virágokat és kiönti a vizet a befőttes üvegből, frisset tölt a sajátjából, majd visszateszi a virágo­kat. A háttérből, jobbközépről két Mundéros közeledik, ugyanazok, akik az első képben: az Egyik és a Másik. Ábris vigyázzállásba merevedik, Péter és János tovább ügyködik a sírnál; a két lány csendesen előbújik és megáll a fa két oldalán, hátát a fatörzsnek tá­masztva. EGYIK és MÁSIK Erőt, egészséget, (szalutálnak) ÁBRIS Erőt, egészséget. EGYIK Jó, hogy itt van, bajtárs, talán tájékoztatna bennünket. Jelentés ér­kezett hozzánk, hogy elesett hősünk sírját illetéktelenek gondozzák. PÉTER Micsoda? JÁNOS A vitéz urak azt mondták édesanyámnak, hogy (jobbfele mutat) amott van a falunk határa, és ez a sír már a városhoz tartozik. MÁSIK (kihúzza a határcölöpöt és odébbviszi, a sírtál balra, öt lépésnyire le­szúrja a földbe) Ügy látszik, nem olvasnak újságot. Ez a falunk határa. EGYIK (Jánoshoz) Az ön édesanyja gondozza ezt a sírt? JÁNOS Édesanyám hordta ide a virágot, de a vitéz urak valamilyen igazol­ványt kerestek rajta, azért mondtam neki, maradjon otthon. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom