Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Szalay Zoltán: Félelem nélkül a rák ellen
matokon mennek keresztül a szervezetben. amelyek nyomán pontosan az imént említett vegyület keletkezik nagy tömegben. („Collado professzor leveleiben azt írta nekem, hogy amikor ő maga beteg lett — s igen előrehaladott állapot volt már az —, a kísérletek, megfigyelések során arra jött rá, mindenekelőtt a táplálkozási szokásait kell gyökeresen megváltoztatnia! Kirekesztette az étrendjéből a cukortartalmú ételeket, a tartósító szerekkel ellátott élelmeket, valamint teljes egészében a szénsavas üdítőitalokat, a szódát, Gyümölcsöt a lehető legkisebb mennyiségben sem evett. Helyettük a zöldségféléket, de főképp a hústermékekből készített ennivalókat részesítette előnyben. Szomjúságának csillapítására pedig csakis csapvizet, illetve naponta fél liter tejet ivott. Mindezt két vitamin — a pantoténsav pótlására szolgáló panthenol és a kilencféle vitamint tartalmazó protovit — egészíti ki, amelyeket rendszeresen kell szedni... Szóval, kipróbáltuk a kúrát. Mindinkább — mégpedig nem is hosszú idő múlva — azt tapasztaltam, hogy az áttét folyamata megállt a feleségemnél. Ö maga is egyre jobban érezte magát. Amikor az intézetbe újabb ellenőrzésre mentünk, ott is csak álmélkodtak. El kell mondanom egy történetet. Időközben az ötlött az eszembe, vajon az orvosok ismerik-e, hogy milyen a daganat mechanizmusa? Mitől kőkemény, mitől puha, petyhüdt? Biztosan tudják... Én egy eset kapcsán döbbentem rá ennek jelentőségére. Vendégségbe mentünk. Nejem kis pohár bort, üdítőt ivott, az étel is más volt, mint az akkor már megszokott. Másnapra a közérzete hirtelen sokat romlott. A nyakán lévő duzzanat iszonyú keménnyé vált, feszítette a bőrt. Természetesen sürgősen folytattuk a szerintem már bevált kezelést a Collado-féle módon. Pár nap múlva a daganat megpuhult... Nos, ezt is elmondtam az intézetben. Csak mondta. hogy érdekes, nagyon érdekes ...”) Történt pedig mindez azután több mint négy évvel, hogy a szakemberek bizonyosra vették a rövid időn belül bekövetkező halált! A férj — mialatt folytatták a kúrát — tollat ragadott, és részletesen lejegyezte a Collado-féle módszert és étkezési rendet, valamint az addigi saját tapasztalataikat. Elküldte az intézetbe. A válasz azonban késlekedett. Kétségtelen, napjainkban egyre inkább szembe kell nézni azzal, hogy sok — úgymond — világrengető felfedezés hátterében a szenzációhajhászás húzódik meg. A kutatásokban is fontos szerepet betöltő orvosok szakmaiatlanak, bizonyítékok híján állónak minősítik ezt a fajta gyógyászati módot. Legalábbis jó részük. (Még akkor is, ha alapvetően egy kollégájuktól származik, aki hivatalos iratok tanúsága szerint is eddig közel háromszáz esetben adott új reményt a bajba jutottaknak.) A táplálkozási szokásokon, empirikus megfigyeléseken alapuló módszerrel szemben a nálunk ma folytatott kísérletek, vizsgálatok más irányba haladnak. A „tudományosan meg nem alapozott” megoldások pedig — érthetően — így rendkívül nagy kockázatot jelentenek. Ügy viszont egyáltalán nem, ha szóba se kerülnek ... („Mint már említettem, a feleségem halálos ágyánál fogadalmat tettem arra, hogy építészmérnökként, a magam módján segíteni szeretnék ennek a betegségnek a mielőbbi teljes gyógyíthatóvá tételében ...”) Persze, a Borics-családban az úgynevezett túlélés évei sem voltak mindig problémamentesek. Időnként újabb komplikációk jelentkeztek. Egy alkalommal az asszony hasürege telítődött vízzel. Következett a sok-sok kín, majd a csapolás. A többszöri szakszerű kezelés, no, meg a továbbra sem elhanyagolt Collado-féle kúra együttes hatására ezen is sikerült túljutniuk. Azután — nem sokkal a végpont előtt — jött a combcsonttal kapcsolatos gond. Az orvosok nem kerteltek: azt is megtámadta — mégpedig igen súlyos következményeket előrevetítve — a rák. Sajnos, tévedés történt, ennek is köszönhető volt a lábtörés. Rendkívüli akarattal ezután is megjött a gyógyulás. Csak hát az a tüdőgyulladás, továbbá a mellüregben későn észlelt vizenyő megint visszavetette a beteget. Végül elérkezet a morfiu- mos nap ... („Ne higgye, hogy tévedhetetlennek, megdönthetetlennek tartom akár a Col- lado-módszert, akár a magam teóriáját! Amit megéltem, az persze a spanyol professzor igaza mellé állít. Ezért is összegeztem a tényeket, a tapasztalataimat. Semmi mást nem szeretnék, csak azt, hogy méltassák egy pillantásra az anyagot, és mondják meg, hogyan vélekednek róla!”) így is vannak gyógyászok, akik azért látnak bizonyos fantáziát a dologban. Hozzátéve persze, hogy a Collado-féle megoldás önmagában még nem elégséges. Mindenesetre a diéta igencsak elgondolkoztatja őket. Ahogy azonban betegeken való kipróbálására nem mernének vállalkozni, úgy nevüket sem adják ilyesfajta véleményüknek. 51
