Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Szalay Zoltán: Félelem nélkül a rák ellen

(„Elmondok egy-két érdekes — és igaz! — történetet. Legalábbis jó idő eltelt már, amikor megtudtam, hogy egyik rokonom a kórházban fekszik. Felkerestem az or­vost, aki közölte, hogy nincs már sok hátra az öregnek. Metasztázis. Menthe­tetlen. Erre én kértem, alkalmazzák az általam javasolt diéta-kúrát. Vagyis se zsír. se cukor, se szénsavas üdítő. Csak zöldség, hús, csapvíz és a vitaminok. Xvlegkaptam az engedélyt, mondván, rosz- szabb már nem lehet. Be is tartották, amit kértem. Egy hétbe se tellett, mind jobban lett a beteg. Oly annyira, hogy nemsokára hazaengedték. Azt állapítot­ták meg róla, hogy megállt a rákos fo­lyamat. Űjra elment dolgozni. Nagyon komolyan figyelmeztettem, ne hagyja abba a diétát. Jó néhány éven át tar­totta is magát hozzá. Nem panaszkodott semmire, príma volt a közérzete. A baj akkor kezdődött, amikor megint vissza­tért a szénsavas italokhoz, s nem törő­dött az étrendjével. Ismét bekerült a kórházba, s rövidesen meg is halt. A másik ennél is érdekesebb. Egri la­kásomban a szomszédom panaszolta el családja bánatát. Testvérének 16 éves kislányát támadta meg a kór. Ortopédu- sok állapították meg, hogy csontvelőrák alakult ki az egyik combjában, s egyre jobban terjed. Elküldték az onkológiai intézetbe, ahol ugyancsak alapos vizsgá­latnak vetették alá. Ott is azt mondták. menthetetlen. Amputálják a beteg lábat ugyan, de nem tudják garantálni a túl­élést! Szeptember volt akkor, és az új esztendő elejéig sem szavatolták az éle­tét. A szülők természetesen nem akartak beletörődni. A moszkvai intézetből az­zal kellett visszafordulniuk, hogy ők sem segíthetnek. Nos, a szomszédommal va­ló beszélgetés közben kiderült, a lány él-hal a gyümölcsért, az édességért, mér­téktelenül fogyasztja őket. Gyorsan el­mondtam a magam tapasztalatait, a fe­leségem esetében alkalmazott kúra lé­nyegét. Ö továbbította, s amikor a kis­lánynál is elkezdték, rövid időn belül je­lentkezett a hatása. Decemberben azt ál­lapították meg, hogy teljes egészében megállt a rákosodás! A következő év elején tudatták a szülőkkel, hogy most már minden veszély nélkül elvégezhetik az amputálást. Ez aztán végül csak ké­sőbb következett be, amikor már a lány is megértette, hogy miért van rá szük­ség. Beszámolhatnék még jó néhány ha­sonló esetről, amikor segített ez a mód­szer, és még sok-sok évvel hosszabbítot­ta meg a reménytelen helyzetbe került emberek életét.”) A történetek, a tények önmagukért be­szélnek. Egy ember jó pár évvel élte túl azt a inapot, órát, amikor már a szak­emberek végérvényesen lemondtak róla, Nem szabad azonban elfelejteni: nagyon sok múlott a rendkívüli akaratán, no és hozzátartozójának folytonos erőfeszítése­in. Azon, hogy egy pillanatra sem csüg­gedtek el, hittek mindketten a feleség felépülésében! S persze — nem hatalma­sodott el bennük a félelem! Annak megítélése, hogy a sokat han­goztatott Collado-féle elmélet és módszer, kiegészítve a jellemzett gyakorlati ta­pasztalatokkal, valóban „csodatévő”, élet­meghosszabbító hatású-e, nem a mi fel­adatunk. Ez elsősorban a gyógyítással foglalkozókra tartozik. Annak kimondá­sa viszont valamennyiünkre, hogy a hét­esztendei szakadatlan küzdelem az éle­tért, a nemes szándékú segítőkészség mindenképpen követésre méltó példa. Barangolás az Uzsoki onkoradiológiai központjában Magyarországon azon intézetek sorában egyike a legjobbaknak a budapesti Weil Emil Kórház Onkoradiológiai Központ­ja, amelyek korunk betegségének a gyó­gyításával, megelőzési lehetőségeinek ku­tatásával foglalkoznak. A Zugló szívé­ben meghúzódó, csendes környezetben lévő létesítményt — amely a közelmúlt­ban gazdagodott egy újabb szárnnyal — a köznyelv az utcájáról csak így emle­geti: az Uzsoki. Maguk az ott dolgozók mondják, nincs benne semmi különös, szabványkórház. Onkológiai részlege azonban kétségkívül nemcsak országos hírnévre tett szert. Az igazgatóhelyettes főorvos, dr. Nagy- kálnai Tamás sokat látott-megért em­ber. Immár tizennyolc esztendeje nap mint nap fáradozik az áhított sikerért: legyőzni, meghátrálásra kényszeríteni a rákot! A negyedik évtizedében járó, rop­pant energikus férfi készséggel tesz ele­get kérésünknek, s elégíti ki kíváncsisá­gunkat. A forró ételektől az ultraibolyáig — Főorvos úr, úgy gondolom, beszél­getésünk elején nem árt tisztázni: mit tekintsünk daganatos betegségeknek, s ezen belül is ráknak! — Nagyor röviden összefoglalva: a da­ganat egy sejtnek, sejtvonalnak, szövet­nek a kóros szaporodása. A legtöbb vál­faja kifejezetten jóindulatú, ami semmi­lyen veszélyt nem rejt magában az em­berre. Ilyenek a különböző zsírcsomók, 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom