Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Gillinger: Darabontok! Vigyék a térre! Maga! (Az egyik vigyázba merevedik) Maga őrt áll a fogoly mellett! Az embereket távol tartani! Doppelstein: Nem, nem, csak hadd bámulják a népek! Gillinger: Igenis, őrnagy úr! (A darabontnak) Kellő távolságból! De nem érhetnek a fogolyhoz! A fejeddel felelsz! Benők: (Compónak) Jóember, jóember! Világ szégyenére! Hát megéri?! Compó: (Már a kalodában) Hiszen kalodában van kigyelmed is, ha nem tudná! Gúzsban van itt mindenki, aki magyar! Gillinger: Hallja, őrnagy úr! Most elárulta magát a fickó! Kuruc ordas ez, Rákóczi falkájából! Doppelstein: Kuruc spion! Egy pillanatig sem kételkedtem ebben! (A darabontoknak) Vigyék már! (A darabontok a kalodát a térre — a szín közepére — állítják Compóval. Egyikük mellette marad őrnek) Gillinger: Felverjem az őrséget? Doppelstein: Jöjjenek, előbb nézzünk szét a falakról. Egy szakasz a Zwinger- bástyához, egy a Halász-kapuhoz ... Jöjjön, városbíró úr! (Mind el a katonákkal. Az őr maga marad Compóval) Compó: (Az őrt bosszantva dúdolja) „Rajta, kuruc, rajta, törj rá a labancra ...” (Az őr felmordul, megböki Compót az alabárdjával) De nagy legény vagy, te labanc! De kaphatnálak csak a kezem közé!... (Emberek szállingóznak a kaloda köré kurucot látni) Népek: — Nézd csak! Ez lenne az? A kuruc! Fejét veszik? — Megérdemelné! Spion! — Szegény ember ez, és ilyet tesznek vele! Kalodába csukják! Compó: Sajnálsz, földi? Látom, rendes ember vagy, nem olyan ocsúfajta! Népek: — Menjünk, kérjünk neki kegyelmet! — Ennek? Aki ránk hozza a kurucot? Más se kell nekünk, mint a háború! (Compó feléjük sziszeg) — Nézd, hogy vicsorít! Pokolfajzat! Szőlősgazda: (Utat tör közöttük) Ne bántsák, emberek! A kuruc a javunkat akarja! Jómódú polgár: (Ugyancsak előre tör) A javunkat ám! Azért rekvirál, ugye? Szőlősgazda: Kell a seregnek a rekvira! Jómódú polgár: Aha! A seregnek! Talán a generálisoknak a sok szép nyuszt, meg rókamála! Bélés a legjobb prémből a mente alá! Ezüst sinórok, skó- fiummal varrott lódingok, karmazsin csizmák! Hozzá ezüst sarkantyúk! Gyöngyházas kések! Ott voltam a magisztrátusban, amikor Károlyi küldte a listát! Szőlősgazda: És akkor nem volt ott, amikor Bécs küldte a követelést? Mazsola, sáfrán, sószerszámok, rizskása, borsó zsákszámra, marhák, de egy fél gulya! Szárnyasjószágok, búza száz köböllel? Matériák zászlóknak, gyolcs, selyem, posztó ... Népek: — Viszi a német! — Viszi a kuruc! Kifosztanak mindenhonnan! (Közelebb kerülnek Compóhoz) Darabont: Távolabb, emberek, távolabb! Csak távol a kuruc ordastól! Compó: (Haraggal kiköp) Ordas az anyád! 19
