Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Darabont: (Megdöfködi az alabárddal) Elhallgass, te! — Távolabb! (Lódobogás, rikkantás, Bezerédj vágtat be lovon) Bezerédj: Utat, emberek, utat! Hej, utat, nem hallják?! (Szétnyílik a tömeg. A darabont elámul, csak Compó ismeri fel a lovast) Compó: Jó uram! Kedves gazdám!... Bezerédj: Ne félj Pista, amíg engem látsz! (Leugrik lováról, kirántja kardját. A tömeg felmorajlik, néhányan elmenekülnek, mások lelkesen figyelik az eseményeket. A darabont alabárdjával Bezerédj felé döf) Darabont: Hordja el magát az úr, vagy szúrok! Bezerédj: Szúrsz ám!... Csak szúrnál! Nesze! (Kardjával kivédi, szabad kezével elkapja az alabárdot és kicsavarja a darabont kezéből. S máris annak fejére sújt vele. A katona eldől, mint egy zsák. A tömeg éljenez) Szégyen, gyalázat! Magyar városban kuruc katonát kalodába zárnak?! És kendtek csak nézik, tűrik ezt?! Hát hol a magyar virtus?! Senki sincs itten, akit elöntene a harag ekkora pimaszság láttán?! (Compónak) Ennél van a kulcs? Compó: Ott az övében keresse jó gazdám! Bezerédj: (Az eszméletlen darabont fölé hajol) Na, addsza, te, gazember, a kaloda kulcsát! Így e! (Kinyitja a zárat, a legénye szabad) Na, de most aztán amerre látsz! Uccu, el ne csípjenek újra! Compó: (Futásnak lendül) Fussunk együtt! Bezerédj: Nekem még dolgom lesz itten! Vidd a lovam, vágtass! Compó: Isten áldja! Várom a mieinknél!... (Felkap a lóra, elvágtat) Bezerédj: (Fogja a darabontot) Na, hogy ne tátogjon itt üresen ez a kaloda! Emberek! Ki segítene?! (Néhányan mennek örömmel, mások elhúzódnak) Zárjuk kalodába ezt a férget! (Nagy hahotázás közben bezárják a labancot) Lesheted, hova kerültél, ha magadhoz térsz!... (A tömeg fele lelkes, fele rémült) Szőlősgazda: Vivát! Éljen Bezerédj! Többen: Éljen! Éljen! (Kulacsok kerülnek elő) — Egy kortyot, nemzetes uram! (Bezerédj iszik, nyújtja a kulacsot a szőlősgazdának is) Szőlősgazda: A libertásra! Jómódú polgár: Micsoda bajkeverők! Hencegő alakok! Füghy: (Siet be a térre) Hallom hírét, hogy megint micsoda virtus! Ezt jól megcsinálta, nemzetes uram! Bezerédj: Nem állhatom, ha kalodába csukják a legényemet! Hanem, Füghy uram! Beszélik, hogy a magisztrátusba került! Füghy: A magyar város polgárai delegáltak! Számíthat rám, nemzetes uram! Szőlősgazda: Rám is! (A kulacsot Füghynek adja, az aztán a többinek) Füghy: Dejszen, érkezzen csak el a napja! Bezerédj: Várjatok csak, kőszegiek, rendezek én ennél sokkalta nagyobb mulatságot is! De olyat ám, hogy száz év múltán is megemlegetik! Jómódú polgár: Nem kívánunk mi olyat! Bezerédj: Márpedig így lesz, ha tetszik, ha nem! Jómódú polgár: Aztán csak ne legyen érte késő a bánat! 20
