Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - VÉSŐ - PALETTA - Pogány Ö. Gábor: Nagy Károly műveinek időszerűsége
Szónok Filozófus magyarázattal szolgálnak kisebb-nagyobb emberi konfliktusokra, a lét és lélek feljegyzendő problémáira. Munkálkodása igencsak differenciált volt. Rengeteget festett és rajzolt, a piktúrában és a grafikában új anyagokkal kísérletezett, képkészítéskor meglepő eljárásokat alkalmazott. Egyedülálló értékek megteremtése okán mindenek előtt a faszobrászat mesterének kell tekinteni őt; ez az a művészeti ág, melyben nemcsak a leghatásosabban, legmagabiztosabban, de a legmeggyőzőbben és a legegyénibben fejezte ki magát. Alaposan kiismerte a különböző fafajták természetét, mert mint legendás elődei, a középkori fafaragók, tisztában volt a rostok, az évgyűrűk tulajdonságaival, a száradás fokával, a repedés, a hasadás menetével, a fényezés, a viaszolás, a színezés esztétikai következményeivel. Az efféle anyagtani bennfentesség azonban nem öncélú, mert a művészi kifejezés erejét növeli, hozzátartozik a szobrok jelentéstartalmának teljességéhez. Félreérthetetlenül eredeti világképet érzékeltetnek faplasztikái, egy jó humorú, víg kedélyű, kesernyésen mosolygós ember észrevételei az életről, a filozófiáról, a kultúráról, komplex formába foglalása mindannak, ami a szemlélődő, művelődő, önmagát kereső, létkérdésekkel bíbelődő elmét foglalkoztatja. Első rátekintésre egy csúfondáros szellem ékeinek, fanyar kom- mentárainak vélné a műbarát ezeket a faragványokat, melyekben a gunyoros, játékos művészi magatartás lenne az uralkodó jelleg. A tréfás, a parodiszti- kus fogalmazás azonban nem bántó, mert mintha személytelenül, tipizálva leplezné le a jellembeli fogyatékosságokat, belső riadalmakat, furcsa gesztusokat. Kicsit példabeszéd, amolyan parabola minden szobra; sorsokról és mániákról beszél, arra figyelmeztet, hogy a legártatlanabb szenvedély se múlik el nyomtalanul senki feje felett sem. A pletykálkodó néninek kipüffed az arca, a könyvmolynak elromlik a szeme, a műkritikus fiziognómiailag is nagyképű lesz. Könnyűnek látszik művészettörténeti analógiákat találni fafiguráihoz, 64
