Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
László: Hiszen nem élünk háborúban! A török mozdulni sem merészel... Nincs nekünk ellenségünk! Bezerédj: Hogy nincs ellenségünk? (Iszik) Csak fogadj szót! Méghogy nincs ellenségünk! (Felfogja az üveget, üres) Hé, gazda! Van még abban a hordócskában? ... (Megy be a pincébe, László követi) Ne feledd, amit mondtam, öcsém! Gyere, igyunk, hadd tüzesedjen a véred !... VÁLTÁS 4. jelenet Pammerék kertjében. Kerti ünnepség. Zenészek — köztük Hasszán. Cselédség italokat szolgál fel a vendégeknek. Táncoló fiatal párok. László Ágnessel. Osztrák tisztek. Gillinger, Herbert. Mecséry Lukács és felesége, Katalin (László sógora és húga) — Pammer tanácsossal az előtérben. Pammer: Remélem, jól érzik magukat a házamban, Mecséry uram! Mecséry: Pompásan, szenátor úr! Szerdahelytől idáig ugyan vad viharba keveredtünk, a lovak erősen ágaskodtak a villámlásban, nem győztem Katalinomat bátorítani, de ez a kerti ünnepség, itt, ez feledtette viszontagságos utunkat... Pammer: (Katalinnak) Ágnes a lelkemre kötötte, hogy az ő Katalin barátnőjét okvetlenül elhívjam a születésnapi mulatságára! Nagyon várta kegyedet! Katalin: Én pedig jöttem örömmel! Pammer: Annak idején, amikor a vakációkra hazalátogatott Grázból, Ágnes leginkább kegyedről áradozott! Katalin: A legjobb barátnők voltunk az intézetben. És volt egy közös, nagy témánk!... Mecséry: László! (Nevet) Pemmer: (elégedetten) Ó! Igazán? Katalin: Igen, Lászlóról beszélgettünk szabad óráinkban! A bátyámról — és Ágnesnek a ... hogy is mondjam ... Mecséry: Sohse törd a fejed, Katinkám! Nézd csak, most is milyen boldogan táncolnak együtt! (Pammernak) Szeretném hinni, hogy az ön kedves leánya, szenátor úr, meg az én szeretett sógorom közti harmónia mindannyiunknak egyaránt szívderítő! Pammer: Ami engem illet, valóban derűs szívvel figyelem őket. Kegyed, Katalin nagysád és László árvaságban nőttek fel. .. Katalin: Bizony, atyánk, szegény, Buda ostrománál veszett oda, anyánk pedig fiatalon halt utána. Még porontyok voltunk. Pammer: De az én tisztelt Szerdahelyi Ádám bátyámuram nagy tisztességben és szeretetben nevelte fel árván maradt unokáit. Amikor pedig városi szolgálatra küldte Lászlót, a gondjaimra bízta. És én nem csalódtam a fiúban. Hívségesnek, egyenesnek ismertem meg... — Igazán sajnálom, hogy Ádám úr és Susanna nagyasszony nem tudtak eleget tenni meghívásomnak. Mecséry: Őket már igencsak megtöri az utazás. Katalin: Nem könnyen mozdulnak ki a házból. Nagyapáék talán csak a 6
