Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Gál István: Felvételi mérleg az egri főiskoláról
A pontozás és az érdemjegyek megállapítása objektív, és annak hitelességét többen is ellenőrzik. Minden dolgozatot több tanár is kontrollál. Több mint 5 éve a felvételi bizottság tagjai, a középiskolai szaktanárok is. Minden évben megnézik az írásbeli dolgozatokat és kikérjük a véleményüket. Az osztályozást, pontozást korrektnek tartják ők is. Az írásbeli teljesítmény csak az egyik része a felvételi vizsgának. A szóbeli tételeket központilag kapják az intézmények. Hivatalos előírás, hogy a jelölt húzza a tételt, és rövid gondolkodási idő után fejti ki a témával kapcsolatos nézeteit, ismereteit. A vizsgabizottság tagjai igyekeznek a fiatalokban levő feszültséget feloldani, és csak azután tesznek fel kérdéseket a témához kapcsolódva. A tapasztalat azt igazolja, hogy a jelöltek szóbeli teljesítményei jobbak, mint az írásbeli eredmények. Ritkán fordul elő a feszültség okozta zárlat. Az viszont itt is megállapítható — másfél-kétévtizedes tapasztalat —, hogy a jelöltek ismeretei a részletekre korlátozódnak, átfogó szemlélet vagy azt megközelítő teljesítmények nagyon elvétve fordulnak elő. A világ és a magyar irodalomtörténeti összefüggésekre, életmű-összevetésekre irányuló kérdéseink legtöbbször válasz nélkül maradnak. Sok a töltelékszöveg, és igen ritkán fordul elő a versek, művek részleteinek pontos idézése. A kép, melyet igyekeztek felvázolni, nem vigasztaló, de súlyos hiba lenne felcicomázni. Van bőven tennivalónk. Joggal merül fel a kérdés: miért tartunk itt? Az okok keresése messzire vezet el bennünket, és ezek közül csak néhányra szeretnék utalni. Talán az első ok az a tény, hogy a magyar nyelv és irodalom című tárgy óraszáma (1946-tól máig) az újabb és újabb tantervek bevezetésével folyamatosan csökkentek az alsó tagozatból az érettségiig. A másik befolyásoló tényező: a gyakori reform. A reform mindig is szükséges volt és lesz, de nem mindegy az, hogy ezek mire épülnek és milyen ütemben követik egymást. Csak utalni szeretnék az általános és középiskolai irodalmi tankönyvek közül zajló vitákra. Konkrét tényeink vannak arra vonatkozóan is, hogy a középiskolák és a gimnáziumok és a szakközépiskolákkal készült irodalomkönyveket használják, és nem a gimnáziumoknak készülteket. Az irodalom felvételi írásbeli tételek pedig elősorban a gimnáziumi tananyagra épülnek. Ide vezethető vissza az a tény is, hogy irodalomelméleti és esztétikai jellegű kérdésekre nem tudnak a jelöltek kielégítő válaszokat adni. Nem volt szándékomban az, hogy az irodalmi főiskolai felvételi vizsgák minden neuralgikus pontját kitapintva elemezzem a hibák és hiányosságok okát. Ezt a megadott keret nem tette lehetővé. Az elmondottak másfél-kétévtizedes tapasztalatokon nyugvó megállapítások, minden szépítés nélkül. A változtatás lehetőségeit mindenki fel tudja mérni a saját munkaterületén, az általános, a középiskolában és a főiskolán egyaránt. Eredményesebben kell együttműködnünk ifjúságunk és a szaktudományunk érdekében. Gál István 71
