Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Az egri főiskola büszkesége volt
Hagyaték Az egri főiskola büszkesége volt Hahn István történészprofesszor egri évei Az 1949 nyarán Debrecenből Egerbe, az ősi Lyceum falai közé költözött Pedagógiai Főiskolán az 1950-es években több híres tudóstanár oktatott. Közülük való volt Hahn István, aki 1955—1959 között tanított az intézményben. A professzor itteni évei a főiskola históriájának legszebb lapjaira tartoznak. Illő, hogy a hálás utókor ébren tartsa emlékét. Ezt a nemes célt szolgálja írásom is. 1913. március 28-án született Budapesten zsidó értelmiségi családból. Tanulmányait a fővárosban végezte. La- tin-görög-történelem szakos tanári oklevelet szerzett az egyetemen. Elvégezte a rabbiképző intézetet is. 1935-ben doktorált, 1937-től 1942-ig a Pesti Izraelita Hitközség szolgálatában állott. 1943-tól 1949-ig az Országos Rabbiképző Intézetben, illetve a Zsidó Gimnáziumban tanított. Közben 1944. júliusa és decembere között származása miatt munkaszolgálat volt osztályrésze. Miután 1949-ben az egyházi szolgálatot otthagyta, átmenetileg a sors ide- oda sodorta. 1949 és 1951 között a fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított. 1951 szeptemberétől 1952 januárjáig az Állami Zalka Máté Szakérettségis Kollégiumban dolgozott. Közben a Lenin Intézetben orosz szakos tanári diplomát szerzett. Tehetségéhez, óriási tudásához méltó állást csak 1952 februárjától kaphatott, amikor is az Apáczai Csere János Állami Pedagógiai Főiskola adjunktusa, később docense lett. Az intézet hibás döntésből eredő felszámolása után került az Egri Állami Pedagógiai Főiskolára 1955 szeptemberében, ahol főiskolai tanárként oktatott. Változatos életében újabb fordulatot jelentett 1957, amikor is fébruár elsejei hatállyal Kónya Albert kormánybiztos, az ELTE bölcsészettudományi kara ókor- történeti tanszékére főállású oktatónak nevezte ki. Ettől kezdve nálunk másodállásban munkálkodott főiskolai tanári minőségben. 1959 ismét változást hozott életében. A művelődési miniszter szeptember 1-i hatállyal a Szegedi Tudományegyetem bölcsészettudományi kara ókortörténeti tanszékének vezetésével bízta meg egyetemi docensként. 1959 őszén tehát búcsút mondott az egri főiskolának, ahol igaz kevés időt töltött, mégis kitörölhetetlen nyomokat hagyott maga után. A fennmaradt írásos források, egykori tanárkollégái és hallgatói emlékezéseinek vallatásával pillantsunk most be egri éveinek történetébe. A magyar—történelem és történelem— földrajz szakosoknak oktatta az egyetemes történelmet az első és a harmadik évfolyamon. Ráhárult az őskor, az ókor. a kora középkor, s részben az új- és a legújabbkor históriájának előadása. Nemcsak előadásokat tartott, hanem szemináriumokat is vezetett. Mindezt rendkívül magas színvonalon, lebilincselő stílusban oldotta meg. Előadásai valóban előadások, voltak, mivel azokat a tanárok többségétől eltérően, hallgatói nagy ámulatára minden jegyzet felhasználása nélkül tartotta. Mondanivalóját nemcsak magasfokú szakmai igényesség, hanem eszmei-politikai elkötelezettség is 72