Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Szűts Gábor: Tavasz Stockholmban (novella)
felfedeztem; azt hittem, véletlenség. De nem! Szűts azt mondja, hogy az alakjai magyarok. Tehát a kinti magyarokról írsz? — kérdeztem. Nem, felelte, nem, ezek nem kintiek; ezek egyszerűen magyarok. Ezek az én élményeim — tette hozzá. De hiszen harminc éve él kinn! Vagyis az a véleményem, hogy munkáit igenis belengik a stockholmi felhők és szelek, hogy az ő írói optikáját meghatározza az ottani fény. Rendben van, magyar történetek ezek, de svéd tónusúak. Ez bennük a különös. Ezeket az írásokat nem hozhatta létre más; csak aki odakinn él, de magyarul ír. Ami pedig a kijelentését illeti: az élményeit, bárhol szerezte is őket, hazapalántálja. Visszapalántálja. Ül a faháza szobájában és ír, és nem tud másként gondolkodni, mint magyarul, nem tud másként fogalmazni; mint magyarul, nem tud másként érezni, mint magyarul. Végtére is az. Akárhogyan volt akárhogyan van, magyar. Ezt nem lehet kiheverni. Ködös őszi reggel, messzi, távol az otthontól. De tévedek, nem is őszi ez a reggel, hanem tavaszi. Tavasz lenne a Duna-Tisza közén, vagy a Dunántúlon, de Pesten is. mert március huszonötödiké van; s ilyenkor már szinte dúl a tavasz otthon, bár a szeles április még hátra van. Szaga van a földnek, íze a levegőnek, s az ember táguló orrcimpákkal szeli ketté a reggel levegőjét, amikor még félig álmában kilép házából, hogy munkába menjen. A szagos tavaszi levegő csodát művel az agy celláival, mert felébreszti a télen berozsdásodott embert, mozgásra ingerli az álomittas izmokat. Egycsapásra eltűnik a téli fehérség, minden rószaszínű lesz, jobban mondva üdezöld, s nem számít már, hogy tegnap rossz napod volt. nem számít; hogy ez vagy az nem sikerült, nem számít már, hogy becsaptak az üzletben, nem számít semmi. Egyedül vagy a tavaszi levegővel, s most elmosódik belőled feleséged, gyerekeid, szüleid, sógorod és más rokonaid arca, elmosódnak a munkatársaid, el mindenki más, kiűzi őket az áradó friss ihlet belőled. Beleszagolsz a levegőbe, és egy pillanatra még azt is elhiszed magadnak, hogy nem dohányzol. De buta vagy! Csak tavasz van. Nem kell azért mindjárt úgy csaholni. Olyan egyedül vagy most, olyan egyedül — de az egyedüllét most nem terhes, hanem felszabadult örömérzet. Talán egy vasúti töltés, vagy éppen egy szántóföld — ha városi ember vagy — egy park mentén mész gyalog a reggeli vas- vagy gumikerekű jármű megállójához, s tudatodból mindent kiszorít a friss természet új illata. Jóformán már nem is tudod, hogy ember vagy — legalábbis most elfelejted Szakonyi Károly SZÜTS GÁBOR Tavasz 40 Stockholmban...
