Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
Miskolcon már többször játszottam, de utána éjjel kétségbeesve magoltam tovább a Vasgyáros-beli szerepet, amit pimaszul választottam. Érthetetlen — ma is csodálkozom —, hogy ez a szereplésem botrány nélkül sikerült. Ahogy ma, érett fejjel visszagondolok ezekre a meggondolatlan cselekedeteimre, szörnyen elítélem magam. Megérdemeltem volna, hogy kifütyüljenek. Csak egy fiatal lehet ennyire merész és elbizakodott. Előadás alatt sürgönyt kaptam, hogy édesapám utolsó óráit éli, azonnal menjek. Már nem tudtam nyugodtan tárgyalni az igazgatóval, megállapodtunk, hogy majd levélben folytatjuk, és a darab befejezése után azonnal utaztam Pozsonyba. Apám éppen hogy megvárt és lehunyta a szemét. Fiatalon, negyvennégy éves korában távozott, súlyos műtét után. Vívóakadémiája volt Pozsonyban. Mint volt katonatiszt, megszerezte a vívómesteri diplomát Milánóban. Jászkísérre szállítattuk a koporsót, második felesége sírboltjába. Pesten keresztül utazva eszembe jutott a névjegy, amit Vázsonyinétől kaptam Abáziában. Gyors elhatározással beléptem a Vígszínház színészbejáróján és a portásnál érdeklődtem, hogy bent van-e az igazgató? Mire azt kérdezte: — melyiket keresem? — Meglepett, mert nem tudtam, hogy másnak is van ott igazgatói címe. Bátran kérdeztem, hogy melyik tartózkodik most bent? Mire a portás Faludi Gábor nevét említette. Szerencsém volt, hiszen éppen ő kellett nekem, ő volt a papa. Sikerült bejutnom hozzá, miután azt a bizonyos névjegyet is mellékeltem a bejelentéshez. A fogadtatás olyan meglepően barátságos volt, hogy már nem volt bennem semmi izgalom. Elmondtam, hogy a miskolci színház tagja vagyok és hogy közben Kolozsváron vendégszerepeltem szerződés céljából, de mert a lányának megígértem, hogy felkeresem, hát itt vagyok. Azt mondta: — A lányom kitűnő protektora magának és megbízom az ítéletében. A Budai Színkörben kell vendégszerepelnie, mert a Vígszínházban már nyári szünet előtt állunk. Természetesen látni akarom, mit tud. Válasszon darabot, miben akar fellépni. Már óvatosabb lettem, Herczeg Ferenc Kivándorló című művét választottam, ami akkor a Vígszínház műsorán volt. és a szerepet már játszottam Miskolcon is. A vendégszereplésre nem kerülhetett sor, mert a Budai Színkör zsúfolt volt vendégszínészekkel. Várni pedig nem tudtam, mert utaznom kellett tovább a temetésre. A gyász és saját sorsom bizonytalansága nagyon felkavart. Érthető, hiszen tele voltam problémával. Tudtam, döntenem kell rövid idő alatt. Kolozsvár várta válaszomat, Miskolcra is kellett gondolnom. Végre összeszedtem magamat és közöltem Faludi igazgatóval, hogy ezek után nincs más hátra, vissza kell mennem Miskolcra, ö azonban már vette a szerződés-blankettát, és elém tette, hogy írjam alá a vígszínházi szerződésemet az 1910—11-es sze» zonra. Igaz, hogy csekély fizetéssel, évi kétezer koronával. Alig akartam hinni a fülemnek. Nem törődtem a csekély bérrel — aláírtam — és fellélegezve boldogan hagytam el a Vígszínház épületét. Miskolci szerződésemet nemcsak négy és fél hónapos betegségem, de a fővárosi szerződés is felbonthatta. Anyámnak kellett még aláírni a szerződést, mert kiskorú voltam. A temetés után csekély pénzemmel Bajoroszágba, Reichenhallba utaztam utókúrára, egy akkori híres német orvosprofesszorhoz. , Ez volt az első utam egyedül a nagyvilágban. 26
