Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

A bajor határon le kellett szállni vámvizsgálatra. A határőr megkérdezte bajor akcentussal:

— Haben Sie etwas zu verzollen? (Van valami elvámolni valója?)

Egy szót sem értettem. Ijedten hebegtem.

— Was bitte? (Mit kérem?)

Ö ugyanúgy megismételte a kérdést, én meg újra csak azt feleltem:

— Was bitte?

A határőr megsokallta és „Aber gehen Sie”-vel (Ugyan, menjen már!) tovább engedett.

Jól kezdődik — gondoltam. Már németül sem tudok holott első nyelvem

volt.

Üjra felszálltam a vonatra, és beültem az étkezőkocsiba.

Reggel volt — reggelizni kell, biztattam magamat. Mikor a pincér érdeklődött, mit óhajtok, nem tudom mi szállt belém, gőgösen egy pohár konyakot rendeltem. Soha még szeszes italt nem ittam életemben. Közben az asztalomhoz idegenek ültek. A pincér letette a konyakot és én „thank you”- val megköszöntem.

Az egyik idegen megkérdezte tőlem németül: angol vagyok?

Mire éreztem, elvörösödöm és szerényen bevallottam, hogy magyar vagyok. — Rosszul sikerült a színjátszás. Abbahagytam. Fizettem és visszaindultam a kupémba.

Ma is emlékszem, egy koronámba került a pohárka konyak, amit alig bírtam legyűrni. Az ára nagyon fájt, mert egy korona akkor nagy pénz volt.

Könnyelműségemért azzal büntettem magamat, hogy megérkezve Reic- henhallba, egy szerény szálloda manzardszobájában szálltam meg. Kiborítottam a pénztárcámat, és három hétre beosztottam, mennyit és mire költ- hetek orvos, szálloda, útiköltségen kívül.

Abban az időben a színésznők színpadi ruháikat saját költségükön tartoztak beszerezni. Hamarosan beláttam, fizetésem és a nevelési pótlék fél hónapra sem elég. Már az első darabban, amelyben felléptem — Guthi Soma: Kormánybiztos című művében — egy gazdagon öltözött dámát kellett játszanom. Csak a kalapom ára felemésztette pár hónapi fizetésemet. Persze részletre vásároltam, de mire a részleteket havi fizetésemből kifizettem, alig maradt a megélhetésre.

Szegény anyám sorra adogatta el holmijait, hogy segítsen rajtam.

A drága kalap nagy gondot okozott. Előzménye az volt, hogy mielőtt a Vígszínház kaput nyitott, Bécsbe utaztam egy újonnan szerzett barátnőm meghívására, akivel abbáziai tartózkodásom alatt ismerkedtem meg. Megmutatott minden érdekes látnivalót. Többek között elvitt a wienerneustadti autóversenyre, ahol repülők is bemutatták akkor még gyenge tudományukat.

A wienerneustadti autóversenyen jelen volt az osztrák császár is, aki egyszemélyben a magyarok királya is volt, I. Ferenc József. Akkor láttam királyunkat először, már nyolcvanéves volt. Délcegen lépdelt, szép széles váltakkal. Csodálkoztam, hogy az öreg királynak, hogy lehet ilyen egyenes, szép széles válla. Csak amikor évek múlva divatba jött a női vállak kitömése, jöttem rá, hogy minden gyenge alakú is délceg lehet. A királyra megtévesztésig hasonlított apai nagyapám, aki szintén katonaember volt. Régisol27